45615. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő kemence függélyes retortákkal vagy kamrákkal

sét célszerűen úgy képezzük ki, hogy a legmagasabb hőmérsékleteket fölvevő, fölül fekvő retortateret külön, a kemence alsó részének kapocsvas-rendszerétől egészen független kapocsvas rendszer tartja Ö3sze. Az említett példa szerint a falazatot a kemencének úgy hossz- mint harántoldalán {Y) kapcsoló-sínek tartják össze. Ezek a kapcsolósínek alúl szilárd összeköttetésben állanak (A, A) gerendarostéiyon fekvő végigmenő, vasból való alaplemezzel, míg a kemence falazata fölött két-két szemben fekvő kapcsolósínt kapocsrudak tartanak össze. A (B) oszlopok az (A, A) gerendarostélyt hordó (W) kereszttartókkal és a (Y1

) kapóesrudakkal szilárdan merevített alvázt alkotnak, amelyen a kemence egész fölépítménye nyugszik, mely utóbbi minden irányban szabadon kiterjedhet anélkül, hogy az alépítmény állékonyságát és tömörségét bármiképen csökkentené. Ez lehetővé teszi azt is, hogy (B, B) oszlopokat egyidejűleg minden veszély nélkül a kemenceház födélszerkezetének hordására is fölhasználhassuk, ami nem volna lehetséges, ha ezek az oszlopok a kemence fölépítményével szilárd kapocsrendszert alkotnának, mely esetben ezek az oszlopok a kemence kiterjedéseinek megfelelően ideoda vándorolnának. Ebből az újításból folyó előny kétszeres: egyrészt a kölön bekötés biztosítja az alépítmény falazatának tömörségét, másrészt a <B) oszlopoknak az épület szerkezeti része gyanánt való fölhasználásával rendkívüli megtakarításokat érhetünk el. A mellékelt rajzok 4., 5. és 6. ábrái az új szerkezetnek egy másik foganatosítási példáját mutatják ós pedig nagyobb szénmennyiség fölvételére alkalmas retortákkal. Ezen foganatosítási alaknál az összes retorták egyenletes fűtése akkor is elérhető, ha a lángzó szája nem a retortatér mindkét oldalán, hanem annak középtengelyében két retortasor között vannak beépítve úgy, hogy a retorták fűtése egyidejűleg két kemenceoldal felé megy végbe. A lángvezetésnek ez a módja elvileg és a határ módja tekintetében ugyanaz, mint az 1—3. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál. A (G) generátorban fejlesztett fűtőgázok annak mindkét oldalán a (C) csatornákban fölemelkednek a retortatér középtengelyében kéi retortasor között fekvő (F) elosztócsatornába, honnét a két oldalt elrendezett (Z) szájnyílásokon át az elégési térbe jutnak. Az (F) csatorna fölött elosztócsatorna van elrendezve az előmelegített égési levegő számára, amelyet mindkét oldalról a retortatér mindkét oldalán fekvő regeneráció táplál. A fűtőgázok tehát egyidejűleg két szemben fekvő kemenceoldalhoz jutnak, hogy zeg-zúg-alaku úton a retortatéren átvo| nuljanak. I Az ismertetett lángvezetés további foga-I natosítási alakját kapnók meg akkor is, ha ; a retortateret a középtengelyben az elosztó| csatornák fölött a 4. ábrán pontozva föltüntetett (X') fallal kettéosztanók. A szenet akképen töltjük be, hogy az bizonyos esési sebességgel a retorták vagy a fölső szájnyílás fölső részbe beépített lejtős síkra ütközzék és ily módon a durva széndarabok a porszéntől különváljanak. A 7. ábra példaképen ezen berendezés egyik foganatosítását mutatja. A berendezés olyan, hogy a töltőnyílás a re tortától oldalt van elhelyezve úgy, hogy a ferde síkot magának a retorta falának fölső része alkotja. A szenet úgy vezetjük be a retortába, hogy a retorta fölé célszerűen függőpályakocsi gyanánt kiképzett (P) tartányt tolunk, melynek tartalma megfelel a retortatérnek és ebből egy tollattyú nyitása után a szenet bádogcsatornán a lejtős síkra dobjuk. Ezen bevezetési módnál a szén természetesen úgy helyezkedik el a retortában, hogy a töltőnyílással szemben fekvő oldalon csaknem kizárólag darabos szén lesz, az ezzel szemben fekvő oldalon pedig legnagyobb részt porszén. A retorta egyik oldalán levő szén ennélfogva az egyes széndarabok között maradó hézagok következtében áteresztő csatornát alkot a fejlesztett gáz számára úgy, hogy