45614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ózon készítésére

— 3 — helyezve avégből, hogy a bevezető csövön áthaladó áram lehetőleg egyenletes legyen. A (14) szigetelő cső (17) válaszfalának alsó oldala a (19) hengeres karimával van ellátva, amely a szigetelő belső fölületóhez kon­centrikusan van alkalmazva. Ennek az a célja, hogy a folyadék, ha a szigetelőn át­halad, annak központi részén maradjon és ne tapadjon a csőfalhoz, mert így az elek­tromos áram útját zavarná. A (15) porcellán cső, amely a kivezető elektróddal van összekötve, hasonló a (14) porcelláncsőhöz, avval a külömbséggel, hogy nincs neki átlyukasztott válaszfala és nincs benne lyukacsos anyag. A szigetelt elektródához vezető bevezető csőben a (21) szabályzó és ellenőrző csap van elhelyezve, míg alatta ugyanazon csőbe a (20) forgó csap van beiktatva, amely a csöppfolyósított gáz folytonos beömlésének megszakítására és a gáznak a (14) szigetelő csövön át a (30) bevezető csőbe való csö­pögtetésére szolgál. Ilyenképen a be nem vont elektródok szigetelése biztosítva van, mert ki van zárva annak a lehetősége, hogy az elektromosság a vezető gyanánt szereplő csöppfolyosított gázáramon át eltávozzék. A bevont elektród szintén el van látva el­lenőrző csappal, megszakító csap alkalma­zása azonban itt nem szükséges. A célszerűen váltakozóáramú elektromos energiát a (12) transzformátor szolgáltatja, amelynek (11) szekundér vezetéke egyrészt a középső, másrészt a két bevont elektród­dal van összekötve. A 9. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a dielektromos lemezek el vannak hagyva és hullámos lemezek helyett az elektródáknak vízszintes csövei között lévő (22) lemezei laposak és egy sorozat kis (23) tűvel vagy nyúlvánnyal vannak ellátva, amelyek az üreges elektróda szomszédos fölületeihez képest kissé kifelé állnak. Azon körülmény folytán, hogy az elektró­dák között nincsenek dielektromos lemezek, szükséges, hogy az elektródák nagyobb távolságra legyenek egymástól, mint azon esetben, amikor dielektromos lemezek alkal­maztatnak és pedig azon célból, hogy | elektromos ívek képződését elkerüljük. A készülék ezen foganatosítási alakjánál a kisülés a nyúlványok vagy tűk között megy végbe és a hűtést az üreges elektródák szomszédos fölületei végzik. A hatás kü­lönben ugyanaz mint az előbb leírt készü­léknél. Az eljárás foganatosításánál az ozonizá­landó gázt a (7) bevezető csövön át lehető­legjállandó sebességgel bocsátjuk az ozoni­záló kamarába, mimellett a gázoszlop ke­resztmetszete lehetőleg egyenletes legyen a végből, hogy a hőfejlesztés és a hőelvonás közt lévő egyensúlynak föntemlített fölté­tele az ozonfejlesztő kamara minden egyes pontjában egyik végétől a másikig fönnáll­jon. A kamarába ömlő ozonizálandó gáz előbb az elektródák kiálló csőalakú részei fölött halad el, amelyek között az elektro­mos kisülés végbe megy. A gáz kisülés folytán ozonizáló folyamatnak vettetik alá, ami bizonyos hőemelkedést idéz elő, ezután a gáz azonnal a szomszédos (25) hullámos lemezek hűtőfölületén halad át, ahol az előbbi ozonizáló folyamat folytán keletke­zett meleg azonnal elvonatik. Ilyenformán természetesen nincs határozott hőemelke­dés, hanem egyszerűen csak hajlandóság a hőemelkedésre az ozonfejlődés helyén és viszont a hűtés helyén ellensúlyozó haj­landóság a hűtésre, amely a hevítő tenden­cia ellen hat úgy, hogy a gáz a következő ozonfejlesztési ponthoz ugyanazzal az ala­csony hőmérséklettel ér, amellyel a kama­rába ömlött. Ezen hatás a kamara egész hosszában folytatódik olyképen, hogy az elektródák minden részén a hűtő hatás és a hevítő hatás közt bizonyos arány áll fönn. Az ozonizálandó gázt a kamarába való be­ömlése előtt célszerű valamely alkalmas módon szárítani, például úgy, hogy azt szá­rílás céljából egy fogyasztó kamarán vezet­jük át, amely egyszersmind a gázt a szük­séges alacsony kezdő hőmérsékletre hozza. A meleg nemcsak vezetés, hanem sugárzás által is továbbittatik és a gáz előnyomulása szintén elősegíti a hűtési folyamat elosztá­sát és a hőmérsékletnek az egész ozonizáló kamarán át való állandósítását. Tehát fön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom