45595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borneoloknak és izoborneolonak kámforrá való átalakítására

— 2 — 1. HNO3 HhC1 0 H1 8 O=HNO2 +C1 0 H1 6 O+ +H,0, 2. HN02 +V2 06 =HN03 +V2 04 3. Va 04 +0=V2 05 tehát a horneolnak kámforrá való oxydá­ciója tulajdonképen csupán a levegő oxi­génjének segélyével történik. Az oxigént azonban a víz elekromos elbontása alkalmával is kaphatjuk. Ez esetben a bontó áramnak aszerint, hogy milyen az anóda- ós a katóda­anyag, különböző feszültséggel kell bírnia. (V. ö. Nernst Casparis, «Überspannung». L'Électroehimie 1903 nov. 174. lap). Coehn (Ber. des V. Intern. Chem. Congresses in Berlin, 1903. Abt. Electrochemie) kimutatta a következőket: pl. nitrotoluolt elektromos úton oxydálunk és anódáúl, diafragmával, j platina-pléhet használunk, nitrobenzylalko- J holt kapunk; ha azonban platina-pléh helyett ólomszuperoxydot használunk, úgy'az oxydá­ció egészen a nitrobensoesavig halad. Hasonló az eset itt is: tudjuk, hogy a •vanadiumpentoxyd, mint olyan, oxydálja a borneolt kámforrá, salétromsav és oxigén jelenlétében, tudjuk, hogy az ólomszuper­oxyd oxydálja alkálikus oldatban a nitro­toluolt nitrobenzoesavvá. Kézen fekvő dolog volt az analógiát tovább Í3 fejleszteni; a kísérletet két siker koronázta. A vegyfolya­.matok a következők: NaN08 = + NO, anóda katóda :anódafolyamat: N03 =N02 +0; Va O6 +C1 0 H1 8 O=V,O4 +C1 ,H1 8 H+ +H2 02N02 =N2 08 +0 ; Va 0,+0^V2 06 ; a befúvott levegő az N2 Os -at víz jelenlété­ben ismét salétromsavvá oxydálja. A borneol a föntebbiek szerint erős keve­rés közben a diafragmával elkülönített anódatérbe lesz bevezetve. Ez esetben is úgy hat, hogy a fölszabaduló oxigén oly erős túlfeszültséggel («Überspannunggal») oxydál, mint az anódatérben jelenlévő leg­erősebb oxydáló szer. A gondolatmenet nem is új, (lásd a aHöchater Farbwerke vorm. Meister Lucius und Brünnig» cégnek az anthracén anthrachinonná való elektromos oxydációira vonatkozó eljárásait, ahol az oxydáció az anódatérben lesz keresztülvive, bichromátnak, vagy ceriszulfátnak az anóda­térbe való hozzáadása által). A munkafolyamat tüzetesebb körülírása a következő: Salétromsav és borneolok egyenlő részű keverékébe, amelyhez kevés V2 06 -t, vagy vanadátot adtunk, 40-től 95 fok C-ig terjedő hőmérsékletnél levegőt fúvunk be, míg az oxydáció befejeződött; azután a két folyadékot elválasztva, a kámfor és nitro­kámforonsav keverékét vízbe bocsájtjuk, a melyből a kámfort vízgőzzel áthajtjuk. A visszamaradó salétromsav ismét használ­ható ; a V2 05 oldatban maradt, j Az elektrolytikus eljárás tüzetesebb le-i írása a következő : Salétromsavat vanadium­pentoxyd anódával, amely porózus diafrag­mával van körülvéve, elektrolyzálunk; áram­sűrűség 0 06 Amp. dm2 ; az átmenő áram­mennyiség arányában az anódatérbe bor­neolt adunk. A folyamat bármely pillanatban félbeszakítható és az anódatér olajtartalma gőzzel áthajtható. Salétromsav helyett salét­romsavas só is használható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás borneoloknak és izoborneoloknak (izofenchylalkohol jelenlétében is) kám­forrá való átalakítására, azáltal jelle­mezve, hogy az oxydálásra vanadinsa­vat (vanadinpentoxidot) vpgy vanadin­savas sókat használunk. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosí­tási alakja, azáltal jellemezve, hogy a borneolok, vagy izoborneolok salétrom­savval való keverékén, vanadinsav, vagy vanadinsavas sók hozzáadása után, oxi­gént, vagy levegőt fúvatunk folytonosan keresztül, 3. Az 1. és 2. alatt igényelt eljárás foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az oxigén, vagy levegő befúvását hevítés mellett eszközöljük. 4. Az 1. és 2. alatt igényelt eljárás foga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom