45579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénhidrogénnek kénné való oxidálására

- 3 — velése végett célszerűen még kátránybázi­sokat adunk az olajhoz és a kénessavban esetleg tartalmazott kénsav lekötésére pl. szénsavas nátriumot adunk hozzá. Az így előkészített olajat ezután kb. 40° C-ra me­legítjük és egyidejűleg kénessavat és kén­hydrogént vagy ezt tartalmazó gázokat ve­zetünk be. Hogy kénhydrogén ne távozhas­son, annyi kénessavat vezetünk be, hogy legalább egy molekulája essék két molekula kénhydrogénre. Kénessavfölösieg nem ártal­mas, mert a folyadék a kénessavat vissza­tartja. Akképen is dolgozhatunk, hogy a folyadékot először kénessavval telítjük és azután kénhydrogént vezetünk be és ezt a váltakozó munkafolyamatot mindaddig is­mételjük, míg a folyadék kénnel telítve nincs és a kén ki nem kristályosodik. A fo­lyadék annyira fölmelegszik, hogy végül a reakció közben képződő víz elgőzölög. A kénhydrogén oxydálása még akkor is toké- j letes, ha az igen higítva van. Mikor a fo­lyadék 100 részre kb. 50 — 60 rész ként tartalmaz részint oldatban részint kristályos csapadék alakjában, megszakítjuk a gázok bevezetését és a folyadékot ki hagyjuk hűlni. A kén erőteljes, szép színű kristályok alakjában válik ki, melyek nátriumszulfit • mellett a képződött nátriumszulfátot tartal­mazzák. A ként legcélszerűbben centrifugá­ban választjuk el az oldószertől és azután vízgőzzel kezeljük. A kondenzálódó víz a a nátronvegyületeket oldja, míg a gőz a kristályokhoz tapadó olajat távolítja el. Ez utóbbit a gőz kondenzációja útján vissza­nyerjük és az olajat az üzembe visszave­zetjük. j Ha a szódaveszteséget szulfátalakban él akarjuk kerülni, úgy az olajat szóda hozzá­adása nélkül használjuk, a reakció befejez­tével a ként kikristályosítjuk és az anya­lúgot, minek utána azt a kén gőzölésénél kapott mosóvízzel egyesítettük, mésztejjel kezeljük. Ekkor oldhatatlan gipsz válik ki, míg a visszaalakult kátránybázisok az olaj- i ban föloldódnak. ! Ha a kénhy drogéntől megtisztítandó gá­zok ammoniákot is tartalmaznak, úgy a reakciófolyadékhoz nem kell a kénsav vala­mely kötőanyagát hozzáadni. Ebben az eset­ben azonban gondoskodnunk kell arról, hogy a folyadék mindig savanyú maradjon. Re­akciófolyadék gyanánt ebben az esetben legcélszerűbben a kátránydesztilláció azon frakcióját használjuk, mely fenoldús és ennek következtében gyönge savas jelleg­gel bír. Hasonlóképen használhatunk karbol­savat is, melyhez a reakciósebesség foko­zása végett kátránybázisokat adunk. Az említett példák az adott lehetőségek­nek csak kis részét ölelik föl. A bevezetés­ből a példákkal kapcsolatban minden egyes különleges esetre nézve könnyen megálla­píthatjuk a legelőnyösebb foganatosítási föl­tételeket. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás kén előállítására kénessavból és kénhydrogénből, jellemezve azáltal, hogy ezeket a gázokat egyidejűleg vagy egy­más után olyan esetleg megmelegített fonadékokba vezetjük, melyek a kép­ződő ként föloldani képesek. 2. Az 1. igényben védett eljárás foganato­sítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a reakciófolyadék gyanánt a kátránydesz­tilláció termékeit használjuk. 3. Az 1. igényben védett eljárás foganato­sítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a reakciófolyadékhoz olyan anorgános vagy orgános anyagokat pl. ammoniumvegyü­leteket, aminokat, amidokat, nitrileket, thiamidokat, kátránybázisokat adunk, melyeknek kénessavval vagy kénhydro­génnel képzett vegyületei folyadékok jelenlétében hevítve egészben vagy rész­ben ismét bomlanak. 4. Az 1. igényben védett eljárás foganato­sítási alakja, jellemezve azáltal, hogy reakciófolyadék gyanánt azon olajokat használjuk, melyeket kőszén, barnaszén, pala, tőzeg, csontok vagy egyéb orgá­nos anyagok desztillálásánál kapunk és melyek a 3. igényben jellemzett saját­ságokkal bíró organos anyagokat tartal­mazzák. 5. Az 1—4. igényekben védett eljárás foga­natosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy kénessavgázt, kénhydrogéngázt és ammo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom