45494. lajstromszámú szabadalom • Telefonhallgató

— 2 vagy acélszalagot helyezünk el, a mágnes­vázat sarkaival az ezekre fölhúzott (c) csé­vével együtt a beállítószalagra szorítjuk és azután a membránnal forrasztás útján vagy más alkalmas módon kapcsoljuk. A kapcso­lás megtörténte után a beállítószalagot ki­húzzuk, a membrán és mágnessarkak közül, mikor a membrán pontosan a kellő távol­ságban van rögzítve. Míg az ismert telefon­hallgatóknál a mágnesváz rendszerint külön fenéklemezre van szerelve, azt itt a mem­bránrésszel szorosan kapcsoljuk, mi főleg a hallgatószerkezet kiválthatóságára való te­kintettel fontos, mert a kiváltásnál a mem­brán és mágnesváz távolsága könnyen meg­változhatnék. A föntebb leírt beállítás azt is biztosítja, hogy a membrántávolság min­den ugyanavval a beállítószalaggal beállí­tott telefonhallgatónál ugyanaz, mi a kivált­hatóság szempontjából lényeges föltétel. Az (a) membránrészt a hallgatószerkezet kiválthatóságára való tekintettel előnyösen dobozszerűen képezzük ki úgy, hogy a (b) mágnesvázat teljesen vagy részben körül­zárja. Hogy a membrán oldalrészein át az erővonalak szívódását meggátoljuk, a mág­nesváz és membránrész között, ezek kap­csolási helyén nem mágneses anyagokat he­lyezhetünk be. A (c) cséve egyik végét a (b) mágnes­vázhoz, vagy az (a) membránrészhez for­rasztjuk, másik végét pedig egy másik kon­taktusdarabbal, pl. a (d) védőfödéllel kap­csoljuk, melyet ebben az esetben szigetel­ten tolunk föl az (a) membránrészre úgy, hogy a membránrész a ~(d) védőfödéllel tel­jesen zárt szelencét képez, melynek födele és feneke a telefonhallgató szerkezetnek két kivezetett sarkát alkotja. Az ekként szer­kesztett telefonhallgató könnyen kiváltható, ha azt valamely fali, asztali vagy kézi tele­fon tokjában helyezzük el. A mondottakból kitűnik, hogy az előállítás egyszerű és gyors és hogy a gyártmány még tömeges gyár­tás esetében is teljesen egyenletes és jó minőségű. A membrán a mágnesvázt viselő membrán­résszel egy darabot alkothat, vagy erre külön helyezhető el, mi kiváltható hallgatószer­kezeteknél, hol a membrán könnyen meg­sérülhet, igen előnyös. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Telefonhallgató, azáltal jellemezve, hogy a membránrész, a mágnes váz és a ve­zetékcsatlakozások egységes, kiváltható darabot alkotnak, mely a kivánt áram­kapcsolatokat oly módon, hogy azt meg­felelő tokba helyezzük, közvetlenül lé­tesíti. 2. Az 1. alatt védett telefonhallgató egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a membránrész egyidejűleg a mág­nesváz tartója gyanánt is szerepel és evvel külön utánállítás elkerülése céljá­ból egyszer s mindenkorra állandó kap­csolatban van. 3. Az 1. alatt védett telefonhallgató egy foganatosítási alakja, melynél a membrán és mágnesváz távolságának beállítását közbehelyezett rész szabja meg, mely­nek vastagsága a kivánt távolsággal egye­zik meg, azáltal jellemezve, hogy ez a közbehelyezett rész tetszőleges anyagú szalag, melyet a membrán és mágnesváz szoros kapcsolása után a membrán és mágnesváz közül kihúzzuk. 4. Az 1. alatt védett telefonhallgató egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az ismert módon dobozszerűen ki­képezett membránrész a mágnesvázt részben vagy teljesen körülveszi. 5. Az 1. és 4. alatt védett telefonhallgató egy foganatosítási alakja, azáltal jelle­mezve, hogy a mágnesváz a doboz­szerűen kiképezett membránrészhez elő­nyösen ennek oldalfalaihoz van esetleg nem mágneses anyagból készült betét­darabok közbeiktatásával hozzáforrasztva. 6. Az 1. alatt védett telefonhallgató egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy ennek körülfekvő részei egyúttal a hallgató sarkait is képezik és főleg hogy a mágnesesévé egyik vége a 4. és 5. alatt védett hallgatónál a membrán­résszel, másik vége pedig az ebbe szi­getelten behelyezett elzáró résszel van

Next

/
Oldalképek
Tartalom