45469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromotorok indítására
_ 4 — kenthetjük, hogy az (5) kapcsolókarnak a 9) kontaktusról, megszakítás után a (7) kontaktusra való átkapcsolása közben csupán a (3 és 4) variátorokat kapcsoljuk^ a fegyverzet elé azáltal, hogy eg5' második (11) kapcsolókart, mely a (10) csap körül forgatható és melyet rúgó vagy hasonló tart kezdetben a (7)kontaktuson, — félretolunk, amint ezt a pontozott helyzet mutatja úgyhogy az ezelőtt a fegyverzethez és az ezzel párhuzamos (3, 4) variátarokhoz sorosan kapcsolt (2) ellenállás kiiktattatik. Eszerint az átkapcsolás után nem a (2) ellenállásnak a (3 és 4) variátorokkal való párhuzamosan kapcsolása által 2,6 Ohm-ra redukált ellenállás, hanem csupán az izzó varKtoroknak kb. 7 Ohm-nyi ellenállása van a fegyverzet elékapcsolva ós így az áram csupán 120/7= 17,1 Amp.-ra emelkedhetik pillanatnyilag és végül a variátorokat a (8) kontaktuson egészen lekapcsolhatjuk, vagy pedig ezt a variátorcsoportnak fokozatos lekapcsolásával végezhetjük, hogy az utolsó áramlökés, mely az 1. ábrabeli esetnél föllépő áramlökésnél valamivel nagyobb volna, csökkentsük, ha erre szükség van. Ezen, némileg komplikált kapcsolás helyett, a S.ábra szerint egy állandó (12) ellenállást, melynek a fönti példánál csak kb. 2 Ohm-nak kell lennie kapcsolhatunk a (3 és 4) variátorok elé. Különben teljesen úgy járunk el, mint az 1. ábra szerint. Ezáltal az első fázist 100 V. helyett kb. 120 V.-ig vagy 130 V.-ig fokozhatjuk, amelyből a variátorok úgy mint előbb 100 V.-t emésztenek föl és ezáltal az elékapcsolt ellenállás az átkapcsolás pillanatában valamivel nagyobb lesz. Hasonlóan működik a 4. ábrabeli elrendezés, amidőn is a (13) ellenállás a (3 és 4) variátorok elé van kapcsolva, azonban csupán a fegyverzettel való párhuzamos kapcsolás alatt és a mótor feszültsége az első fázisban ismét 120—130 V.-ra fokozható, míg másrészről az egész elékapcsolt ellenálláscsoportnak az indítás végén való lekapcsolása enyhébben megy végbe, mint a 3. ábra szerint, mivel a lehűlt variátorok előtt nincs más ellenállás. Az 5. ábra szerint a (14) pótellenállás vant a (2) ellenállás végétől a (7) kontaktushoz vezető összekötő vezetékbe iktatva. Ezáltal az első fázis számára megtartjuk a 100 V.-t és lehetővé tesszük az átkapcsolás pillanatában föllépő áramlökés csökkentését, igaz ugyan, hogy részben a végső lekapcsolás alkalmával föllépő áramnövekedés rovására, ami azonban némely esetben csekély jelentőséggel bír. A 6. ábra a lekapcsolást két fokozatban mutatja, amidőn is az (5) kapcsolókarnak a (7) kontaktuson való helyzetében a (2) ellenállás egyrésze magában, a másik része pedig a variátorokkal párhuzamos kapcsolásban van az (1) fegyverzet elékapcsolva. Az (5) kapcsolókar most árammegszakítás nélkül juthat a (8) kontaktussal érintkezésbe, miáltal a variátorok és a (2) ellenállásnak ezekkel párhuzamosan kapcsolt része kiiktattatnak és végül ugyancsak a (7) kontaktus elhagyása nélkül érintheti az (5) kapcsolókar a (15) kontaktust, miáltal az ellenállás hátramaradó része is kiiktattatik. A 7. ábra végül az 1. ábrában föltüntetett elrendezésnek önműködő távindítóval való kombinációját tünteti föl. Először egy kézikapcsolóval gerjesztjük a hálózati feszültséghez kapcsolt (18) relais-t, mely (20) kontaktusfegyverzetével a (29, 30) kontaktusoknál a főáramot bekapcsolja, mely a berendezés kezdeti állásában a (22) tekercsrúgó hatására az állandó (2) ellenálláson és azután az (1) fegyverzetből és a (3, 4) variátorellenállásókból képezett párhuzamos körön folyik át, mivel a kezdeti állásban a (23, 24) kontaktus zárva van. Ugyanis a (16) szolenoid, mely a (22) spirálrúgó ellen hat, kezdetben még nem fejt ki erőt a (19) vasmagra, mivel a további (17) relais-vel együtt seriesben van a mótor (1) fegyverzetének kapcsaihoz kapcsolva. A mótor megindítása után, amely az 1. ábra kapcsán leírt módon megy végbe, a mótor fegyverzetén uralkodó és a variátorok kapcsain uralkodó feszültséggel megegyező feszültség fokozatosan pl. 100 V.-ig emelkedik és ezen pillanatban a (16) szolenoid a (19) vasmagot jobb felé húzza, ezáltal a (23, 24)