45436. lajstromszámú szabadalom • Égési mótorok segélyével hajtott mozdony

_ 3 — Tetszésszerinti (z) szög alatti forgattyúállásnál (5. ábra), araikor is, pl. az egyik dugattyúpár az (A) forgattyúra, a szemben járó dugattyúpár pedig a (B) dugattyúra hat, az (Al) hajtómű az (Aa), az (A2) pedig a (bA) gyorsítóerőt eredményezi, mely erők eredője (mA); a (B) forgattyúra ható dugattyúpár hasonlóképpen adja az (alB) ésa(blB) gyorsítóerőket, mely erők eredője (mB). A két eredő egymással egyenlő nagyságú, de ellenkező irányú, tehát egymást kiegyenlítik. A hajtórúdnak véges hosszából eredő v2 tömegerők okozta gyorsulás a =--(y cos 2 z). Ezen járulékos, úgynevezett másodrendű tömegerők, a mindenkori forgattyúálláshoz tartozó szög kétszeresének cosinusával arányosak lévén, egy teljes fordulat alatt mindig négy izben egyenlő nagy, de ellenkező irányú értéket vesznek föl, közben pedig négy izben zérussal egyenlők. Az (y) viszony, vagyis a forgattyú és a bajtórúd hosszának viszonya valamennyi hajtóműre nézve egyenlő, mint ahogy az {A) forgattyúra ható tömeg is ugyanakkora, mint a (B) fogattyúra ható tömegek együttvéve. Ha már most az egyik forgatyú állása (A) (6. ábra), a másik, vele szemben járó forgattyúé pedig (B), akkor az (Al) hajtómű révén a járulékos (Aa) szabad tömegerő, az (A2) hajtómű révén pedig az (Ab) tömegerő lép föl, mely tömegerők eredője (Ac), melynek iránya állandóan 45°-ot képez a dugattyú járásának irányával. A szemben járó (B) forgattyúra hasonlóképpen és ugyanakkor a (Bal) és a (Bbl) járulékos tömegerők hatnak, melyeknek eredője (Bel), mely a dugattyú járásának irányával szintén állandóan 45°-ot képező és az (Ac) eredő irányával egyenlő irányban hat. A hajtórúd véges hossza folytán tehát csakis oly járulékos szabad tömegerők lépnek föl, melyek mindig csak a haladás irányában és sohasem az alvázra és a sínekre hatnak és a mozdonynak hosszirányú szimmetriasíkjában összegeződvén, csavarási nyomatékokat egyáltalán nem eredményeznek. A részletezett elrendezés alkalmazásával a hajtás semmiféle káros hatást sem gyakorol a mozdony járására, amikor azonban arról is kell gondoskodni, hogy az (L) légsűrítő (3. ábra) se eredményezzen nyomóvagy tömegerőket. A tömegkiegyenlítés részletezett módjának lényege, amint már említtetett, nem a hengerek számában, hanem, a hosszirányú középsíktól kétoldalt szimmetrikus elrendezésben rejlik; minthogy továbbá a mozgó tömegek eredő (8) súlypontja (4. ábra) helyét nem változtatja, szabad tömegerők nem lépnek föl. Ha már most a középső (Al, A2) hengerpárt (3. ábra) eltávolítva, a két szélső hengerpár forgattyúit pedig nem egyenlő, hanem egymáshoz képest 180°-al eltolt állásokban gondoljuk, akkor a 7—10. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakot nyerjük. Ebben az esetben, végtelen hosszú hajtórudat föltételezve, az ide-odajáró tömegek révén föllépő tömegerők a hátrafelé meghosszabbított forgattyúkarokra erősített, körülforgó (G, G) ellensúlyok segélyével egyenlíthetők ki (10. ábra), amikor ismathematikai levezetések eredményeképen a következő föltétel elégítendő ki: T. R. L = C. r. 1, ahol is (T) az egyik hajtómű tömegét, (R) az ehhez tartozó forgattyúhosszat, (L) a hajtóműve középsíkjainak távolságát, (G) az egyik ellensúly tömegét, (1) az ellensúlyok távolságát, (r) pedig az ellensúlyok súlypontjának forgási sugarát jelenti. Ezen föltételnek kielégítése ugyanazokat a viszonyokat eredményezi, mint a melyek az 5. ábra kapcsán részleteztettek. A középső hengerpár tehát (3. ábra) a (G, G) ellensúlyokkal (9. ábra) helyettesíthető. Egyébiránt fönnállanak az előbb részletezett föltételek és pedig: A hengernek a pálya síkjához képest 45° alatti állása a hengerpároknak a gép függélyes hosszirányú középsíkjára vonatkozólag szimmetrikus elrendezése, a görbített tengelynek ezen középsíkra merőleges állása, a forgattyús hajtómű egyenlő dimensiói stb. ami már most