45429. lajstromszámú szabadalom • Ozonikus sterilizátor

— 2 — a víz és ozon erősen szétpermeteztetik és bensően összekeveredik. Az ozon fölöslege a (k) hűtő csövön távozik, melyen át egyidejűleg a víz az (1) hordóba vezettetik. A készüléket elektromos áramforrás vezetékéhez kapcsoljuk. Az áram egy, a rajzon föl nem tüntetett indukciós csévén megy át. A (h) csapnak vízbeeresztés céljából való nyitásával egyidejűleg az áramot is bekapcsoljuk és ha a víz ömlését megszakítjuk, az áramot is kikapcsoljuk. A 2. ábra szerinti foganatosítási alaknál a (c) csövön lefolyó víz az (f) süvegre jut, mely azt oldalt a (k) cső falai felé folyni kényszeríti, ahol vékonyfalú köpeny alakjában lecsurog és az ozonizált levegővel jön érintkezésbe, mely az (1) hordóba vezettetik. Ezen folyamatnak még hatásosabbá tétele céljából a (k) cső alsó végén még egy (j) kürttel van ellátva. A víz beömlését szabályozó (h) csapon fölül két kapocs van elrendezve, melyek közül az (i) kapocs az (e) ozontartálynak fölső fémzárával vezető sodrony segélyével áll összeköttetésben, míg a másik (il) kapocs egy elektromos telepnek egyik sarkával hozatik összeköttetésbe. Az (e) ozontartálynak alsó fémzárja külön vezeték útján az (r) telep másik pólusával van összekapcsolva. A 3. ábrán részletrajz gyanánt föltüntetett (e) ozontartály egy belső (m) üvegcsőből áll, mely egy íémarmaturát vagy (ml) elektródát vesz körül. Az (n) üvegcső bizonyos távolságban az (m) csövet veszi körül ügy, hogy gyűrűalakú tér képeztetik. Ezen üvegcső körül csavaralakban az (nl) alumínium sodrony van tekercselve, még pedig úgy, hogy az üvegcsővel nagyszámú érintkezési pontja van. E sajátos elrendezés által a szikraképződés teljesen el van hárítva és az üvegcső az elektromos áram áthaladása esetén egész fölületén világít. Mindezen alkatrészek a harmadik (o) üvegcsőben vannak elrendezve, melyet mindkét végén a (p) és (pl) fémfödél zár el. Az (nl) alumínium sodrony által képezett egyik armatúra a (p) födéllel, a másik (ml) armatúra pedig a (pl) fenékkel van összekötve. A levegő ezen ozontartályban csakis a gyűrűalakú (q) közön áramolhat keresztül, ahol a fémarmaturákkal közvetlenül egyáltalában nem érintkezik. Ezen elrendezésnek az a nagy előnye, hogy az elektródák oxidációja el van hárítva, ami az eddig ismeretessé vált készülékeknél lényeges hátrányt képezett, ezenkívül a készüléknek gyakori ellenőrzése is szükségtelenné válik. Az (s)-nél belépő levegőt az ozontartályon keresztül való átvonulás előtt az ozontartály alsó részében elrendezett (t) szitán levő széndarabokon vezethetjük át. Ugyanilyen elrendezést alkalmazhatunk (tl)-nél is, a víz kiömlése számára. A 4. ábrán látható foganatosítási alaknál a harang elmaradt és a csőalakú (al) tartállyal van helyettesítve, melybe a (cl) csőnek kúpos vége nyúl és pedig oly módon, hogy a másik oldalon elrendezett kúpalakú (c2) cső szájnyílásával szemben áll; itt folyik le a víz, mely (b2)-nél ömlik be. A készülék részeinek méretezése a készülék szükséges teljesítményétől függ. Csoportosan több ilyen készüléket is rendezhetünk el, amint ez az 5. ábrából látható. Ennek az a kiváló előnye, hogy nagy levezető fölületek létesítése céljából nem kell nagy méretű egyes készülékeket alkalmazni, továbbá a víz és az ozonizált levegő számára meghosszabbított érintkezési fölületekre nincs szükség. Az egyszerűen egymás fölött elrendezett két cső helyett egy üveggömböt is alkalmazhatunk, mely lehetőleg sok kis lyukkal van ellátva, még pedig 1. oly célból, hogy a víznek lehetőleg nagymérvű elosztását érjük el és 2. hogy igen csekély méretű, de igen nagy teljesítményű ozonizáló tartályt létesítsünk és a sűrített ozont lehetőleg kis térre korlátozzuk. A 7. és 8. ábrák szerint a találmány tárgya szállíthatóan van előállítva úgy, hogy azt harctéren vagy utazás közben használni lehet. E célból az ozontartálynak különböző alkatrészei fölcserélhetően vannak elrendezve és kis méretű szekrényben vannak elhelyezve. Az ozontartály használhatása végett elegendő a tartályt megnyitni, reá egy