45428. lajstromszámú szabadalom • Mágneses ércosztályozó

_ 2 -egyetlen gyűrűvé is egyesíteni és ezt beál- j líthatóvá tenni, ép így egyes beállítható gyűrűket lamelláit sarokvasakkal kapcsolatban alkalmazni. A csatolt rajzokon az 1. ábra az új ércosztályozó hosszmetszetét, a 2. ábra fölülnézetét tünteti föl. Az (1) elektromágnestörzseket és ezek (2) sarokvasait a (3) csévék gerjesztik, míg szereléseikre a közös (4) vastest szolgál, melyben a fölső végén a mágnesezhető anyagból készült (6) korongot viselő (5) tengely van ágyazva. Az 1. ábrán a gyűrűalakú kiugrások kétféle foganatosítási alakja látható, baloldalt közös (7) gyűrű látható, melynél az alsó késalakú élek távolsága a (2) sarokvastól kívülről befelé csökken. A gyűrűt magassági irányban a (8) csavarok segélyével állítjuk be. Az 1. ábra jobb oldalán a kiugrásokat négy egyes (7a 7d) gyűrű képezi, melyek közül mindegyiket tetszőlegesen lehet a többihez viszonyítva beállítani. Míg az 1. ábra szerint a sarokvasak fölső fölülete sík, a 3. ábrán egyes beállítható gyűrűkkel és lépcsőzetes sarokfelülettel bíró elrendezés látható. A 4. ábrán a gyűrűk beállíthatók és a sarokvasak több magassági irányban beállítható lamellából állanak. Az osztályozandó érc a (10) garatokból alkalmas szállítóberendezések, a rajz szerint j (9) végtelen szalagok útján kívülről befelé jut a mágneses mezőkbe. A mágneses mezők megfelelő elrendezésénél azonban az ércet alkalmas berendezések segélyével belülről kifelé is szállíthatjuk. A szélső alsó gyűrűélek, melyek a sarokvasak fölületétől a legnagyobb távolságban vannak és ezért a mágneses mező leggyöngébb övét létesítik, csak a legmágnesesebb részeket szívhatják magukhoz, míg a legbelső, a sarokfölületekhez legközebb fekvő élek a legsűrűbb öveket létesítik és ezért a leggyöngébben mágneses részeket is magukhoz vonhatják. Minthogy a (7) gyűrűk, illetve a (6) ko-I rong mindegyik pontja az egyik saroktól a másikhoz való vándorlása közben körülbelül útja közepén mágnesességét elveszti, a sarkok fölött fölszívott mágneses anyagot a sarkok között ismét elejti. Ezeknek a részeknek összegyűjtésére a sarkok között alkalmas tartályok lehetnek elhelyezve, melyek az egyes gyűrűélekről lehulló anyagot elkülönítve fogják föl. A 3. és 4. ábrán látható alakú sarokvasak, melyek fölülete lépcsős, főleg nedves ércelőkészítésre alkalmasak, minthogy lehetővé teszik, hogy a (9) szállítófölület lejtős és így a víz lefolyására alkalmas legyen. Ezt a célt mindenesetre akként is elérhetjük, hogy a sarokvas fölületét egyszerűen lejtősen képezzük ki, de a fölület lépcsőzetes kiképzésének az az előnye, hogy az egyes lépcsőfokok és a megfelelő gyűrűéi között a távolság mindenhol azonos, míg egyszerű lejtős fölület esetében a távolság a sarokfölület súgárirányú középvonalánál a legkisebb, a középvonallal párhuzamos két oldalélnél ellenben a legnagyobb. A vonzás főhatása ezért csakis a középvonalban ós ennek közelében érvényesülne, a sarkokat ezért teljesen nem is lehetne kihasználni. Továbbá a mágnesesség fóka szerint oly éles elválasztás sem volna lehetséges, mint lépcsős sarokfölületnél. A 3. ábrán a lépcsős sarokvas egy darabból áll. Ezt a foganatosítási alakot alkalmazhatjuk, mikor mindig ugyanazt az anyagot dolgozzuk föl. Ha azonban az osztályozót különböző mágneses tulajdonságú ércek földolgozására használjuk, a 4. ábrán látható elrendezés előnyös, melynél úgy a (7a 7d) gyűrűk, mint a (2a 2d) lamellákból álló sarokvasak a szükségletnek megfelelően magassági irányban beállíthatók. Ha a földolgozandó ércek tulajdonságai megengedik, hogy a mező erőssége az első övtől az utolsóig egyenletesen csökkenjék, a késszerű éleket egyszerűea a (6) korong alsó folületébe beesztergályozott, n»°gfelelő alakú hornyok létesíthetik. Az egész mező erősségét ekkor csakis a korongnak ^agy a sarokvasaknak magasságirányban tbi^énő beállításával szabályozhatjuk.