45393. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás formamasszák előállítására tetszőleges töltőanyagoknak gyantaszerű kötőanyaggal való lekötése által
— 2 -rint igen finoman apríthatok szét. Az említett gyantaszerű anyagok oldószerekép leginkább jönnek tekintetbe: szervetlen vagy szerves olajok, szóda, maró káli, nátron vagy ammónia, gyantasavas sók vagy hasonló anyagok. Ezen találmány keretén belül a gyakorlati foganatosításhoz egy közbenső lépcső különösen értékesnek látszik. Ez abban áll, hogy a töltőanyagok erős fölhevítés által előbb nedvességtartalmuktól teljesen megszabadíttatnak és azután a melegben a gyantaszerű anyagok oldószerével impregnáltainak. Tudvalevőleg az összes itt tekintetbe jövő töltőanyagok többé-kevésbbé nagy víztartalommal bírnak vagy a levegőn való hosszabb raktározásnál abból nedvességet vesznek föl. A töltőanyagok pórusaiban tartalmazott víz a hozzáadandó oldószerrel szemben szigetelően hat, vagyis az oldószer a töltőanyagokkal nem jut szoros érintkezésbe. Ha ezen szigetelést már a nedvesség kiűzése alkalmával szüntetjük meg, az oldószernek melegen való hozzákeverése alkalmával még a következő áll be: Az erélyes szárításnál a higroszkópos töltőanyagoknak oly vonzódás kölcsönöztetik a nedvesség után, mely a levegőn valóhoszszabb raktározásnál víznek a levegőből való fölvétele által elégíttetnék ki. Ha azonban az oldószert anélkül, hogy ez a folyamat beállhatna, adjuk hozzá, akkor annak a töltőanyagok masszájába való mély beszívása áll be. A töltőanyagokat az oldószer tehát teljesen áthatja úgy, hogy a kötőanyagnak ezután következő hozzáadása mellett tapadás áll be, mely a tölt-őanyagrászecskék belsejébe terjed tova. Jelen eljáráshoz mint töltőanyagok leginkább alkalmasak: 1. építkezési célokra: nagyolvasztósalak, agyag, sejtkova, kőnemek, mint pl. mész, pala, kréta, láva, vulkanikus homok stb.; . 2. fcüzelőany&gbrikettek készítéséhez: szénpor, kokszihamu, fürészpor, faforgács, hulladék stb. és 3. kohászati célokra: ércek vagy ércek és azoknak adalékai. A találmány további kiképzése azon gondolatmenetet követi, hogy az adott eljárás szerint nyert formamasszának külső befolyásokkal szemben gyakorolt ellenállóképességét még lényegesen fokozzuk, amenynyiben, ú. n. polimerizáció által az oldószer utólag oly anyaggá alakíttatik át, mely a gyantaszerű kötőanyagokkal szemben sokkal nagyobb rokonsággal bír, mint az eredeti oldószer. Ásványolajnak, illetve olajnak és zsíroknak erős hevítése által tudvalevőleg a bennük tartalmazott szénhidrogénai nyal gok polimerizációja folytán aszfaltot és aszfaltszerű anyagokat nyerünk. Ezen tapasztalatnak jelen esetre való megfelelő alkalmazása által, amidőn az, oldószert képző olajok' a keverék egész tömegében egyenletesen vannak elosztva és tulajdonképeni föladatukat már teljesítették, a főeljárás értelmében készített formamasszák erős hevítése által az oldószer szénhidrogénanyagainak ily átalakítása szintén elérhető, mely azután ia gyantaszerű kötőanyag közvetlen szomszédsága folytán az azzal való legbensőbb összeköttetésre vezet. Azon megfigyelés, mely szerint jelen eljárás szerint a polimeráció különösen gyors és tökéletes módon megy végbe, azon következtetésre jogosít, hogy a gyantaszerű anyag jelenléte ezen átalakításnál jelentékeny szerepet játszik. Ajánlatos természetesen, hogy ezen utókezelés lehetőleg a főeljáráshoz csatlakozzék, és ez okból közvetlenül utána foganatosíttassék. Ezen célból a tulajdonképeni keverővel egy retorta mozgatható födő útján köttetik össze, mely a keverés befejezte után mindenkor eltávolítható. A keverék a körülbelül 300° C.-ra hevített retortába jut, hol a masszának keverő- és dagasztószerkezettel való erős átdolgozása közben az átalakulás végbemegy; ezen munkát mindaddig folytatjuk, míg a kivánt rugalmasságot és képlékenységet elértük. A kész masszáknak ezután a szükségnek megfelelően melegen vagy hidegen, egy j sajtóval a- kellő alakot és tömörséget ad! juk. Ha a masszából aszfaltlisztet akarunk készíteni, akkor a retorta elhagyása után,