45338. lajstromszámú szabadalom • Önműködő nyitószerkezet szinházi és egyéb ajtókhoz
zárjuk, mint a közönséges ajtóknál. Ha azonban azt akarjuk, hogy a két ajtószárnyat a nyomókarok nyissák meg, akkor a (20 és 25) reteszeket ki kell oldanunk. Erre egy (26) tengely szolgál, mely az ajtókerethez erősített (27) pofákba van ágyazva és két kiálló (28 és 29) karral bír (3. és 4. ábra), melyek a ("20 és 25) reteszek toldatai alá nyúlnak. A (26) tengely (30) súlylyal van megterhelve és (31) karját a (33) elektromágnes (32) horgonya akasztja meg, mely a {26) tengelyt olyan helyzetben tartja, hogy a tengely (28, 29) karjai a (20,25) reteszeket nem emelik fel. Ellenben ha (33) elektromágnesbe a tekercsével összekötött áramkör zárása által áramot küldünk, akkor az elektromágneshez vonzott (32) horgony a (31) kart felszabadítja és a (30) súly a (26) tengelyt elforgatja, minek következtében a (28) kar a (20) reteszt, a (29) kar pedig a (25) reteszt megemeli. Ekkor a nyomókarok hatása alatt mindkét ajtószárny megnyílik, amint azt a 2. ábra szakadozott vonalai mutatják. A 10 vezeték alá (3. ábra) egy (34) henger van erősítve, melyben egy (35) rugóval megterhelt 35 dugattyú foglal helyet. Ezen •dugattyú a baloldali ajtószárnyhoz nyomódik, pl. belső végével a (18)i'eteszlemezhez támaszkodik és a (20, 25) reteszek kioldása után az ajtószárnyakat .betaszítja és így a (16) súlyok hatását támogatja. A jobb ajtószárnnyal egy tetszőleges csubószerkezet lehet ismert módon összekötve, melynek azonban csak az ajtó rendes nyitása és zárása alkalmával szabad működnie, míg a két ajtószárnynak a nyomókarok segélyével való megnyitásakor ki kell kapcsolva lennie. Ezen célból a (38) ajtócsukó (37) vonókarja nem mint szokásos, szilárdan van az ajtószárnnyal összekötve, hanem egy (39) csukló körül forgatható (40) szalagvashoz van erősítve, meiyet az ajtószárnyra agyazott (41) pecek tart megakasztva (6. ábra) oly módon, hogy ezen pecek a (40) szalagvas vége elé nyúl. A (41) pecek fölemelését ugyancsak a (26) tengely végzi, melynek (42) karja a közbenső (43) reteszt, ez pedig a 41 pecket emeli meg, ha azt akarjuk, hogy az ajtószárnyak maguktól nyíljanak. Az ajtócsukó (37) vonókarja ekkor a (40) szalagvassal együtt a 2. ábrán pontozva rajzolt helyzetben marad vissza. A (40) szalagvas (44) sínjét a helytálló (45) görgő vezeti (1. ábra). Az egyik (8) csatlórúd (9) csapján a (10) vezeték fölött egy (46) orr van elrendezve (4. ábra), mely egyik oldalán meredek, másik oldalán pedig lejtős fölülettel bír. A (26) tengelyre egy (47) kar van erősítve, melynek szabad vége görgőt hord. A (47) kaikét részből áll és ezen két részt a függélyes forgáscsappal bíró (48) rúgós csukló köti össze egymással, mely körül a kaikülső része elforgatható. Ha a két ajtószárnynak önműködően végbemenő kinyílása alkalmával a (46) orr a (10) vezetéken a 2. ábra szerint jobbra mozog, akkor a (46) orr meredek oldala a (47) karhoz ütközik és ezen kar külső részét a (48) csukló körül elforgatja, mive az orr elhaladása után a (47) kar külső része a csuklórúgó hatása alatt ismét rendes helyzetébe tér vissza. Ha ellenben az ajtó becsukása alkalmával a (46) orr balra, vagyis visszafelé mozog, akkor a (47) kar görgője a (46) orr lejtős felületén felfut, mivel a (48) csukló a (47) karnak ezen irányban való elfordulását nem egedi meg. Ennek következtében a (47) kar fölemelkedik és így a (26) tengely a (30) súllyal és a (28, 29, 31, 42) karok-, kai együtt addig forog visszafelé, míg csak az elektromágnes (32) horgonyának görgője ismét a (31) kar elé nem ugrik és így a (26) tengelyt karjaival együtt meg nem akasztja. A (18) lemez (22) mélyedése rézsútos falakkal bír és a (20) retesznek a (22) mélyedésbe nyúló vége szintén le van rézselve. Ennélfogva az ajtószárny elretesze* lése olyan, hogy megrohanás esetén az ajtó engedni fog és megnyílik. A leírt szerkezet tehát főként szinházak, gyűléstermek, mluatóhelyek és effélék ajtóin alkalmazható előnyösen, mivel a fölvonások után, vagy az előadások befejeztével, vagy bármely más időpontban is valamennyi ajtó egyetlen központból egyszerre
