45264. lajstromszámú szabadalom • Önműködő térközbiztosító berendezés

- 4 — őt elereszti. Az (S és Js) emelők (40 és 41) kilincseik segélyével meg vannak akasztva (7. ábra), ellenben a (T) emelő leeshetik. Ezen (T) emelő szárára a (42) csap körül \ forgó (43) kilincs van ágyazva, melyet (44) ' súlyos vége a (45) szektor (46) foga mögé szorított be akkor, amidőn a (T) emelőt a (37) rúd fölemelte. A (T) emelő leesése alkalmával ilyként a (43) kilincs közvetítésével a (34) csapon forgó (45) szektort magával viszi. A (45) szektor a (47) csapján támadó (48) vonórúd segélyével az (50) csapon forgó (51) korong (49) csapjával van összekötve úgy, hogy a (45) szektor elfordulása közben az (51) korongot is elforgatja. A korong (52 és 53) csapjai ennek folytán a 7. ábrabeli helyzetből a 8. ábrabeli helyzetbe jutnak ós az (54, 55) drótok segélyével az (56) szemafort a «szabad» helyzetből a «tilos» helyzetbe állítják. A (T) tilosraállító emelő leesése tehát azt eredményezi, hogy a vonat által elhagyott nyomósínszerkezethez tartozó jelző «tilos»-ra állíttatik. A (T) tilosraállító emelő legmélyebb helyzetében (8. ábra) az (57) pecekre fekszik föl. Mielőtt azonban az emelő karja ezen pecket elérné, a (43) kilincs (44) karja fekszik föl a pecekre úgy, hogy az emelő súlya a kilincset a (46) fog mögül kiemeli és a (43) kilincs és (45) szektor közötti kapcsolat megszűnik. Az (8) emelő mögött, ettől függetlenül ágyazott (96) kilincs a (70) pecekbe kapaszkodván, megakadályozza a jelzőkarnak «szabad»-ra állását mindaddig, amíg a sülyedő (S) emelő (98) orrával a (96) kilincs (97) karjára nyomást gyakorolva, a kilincset ki nem emeli. Mielőtt a (T) tilosraállító emelő legmélyebb helyzetét elérte volna, a súlyos feje által bekapcsolt állapotban tartott (41) kilincs (58) karjába ütközik és a kilincset a (J8

) induktoremelő (59) .peckéből kiakasztja úgy, hogy a (Js

) induktoremelő is leeshetik. A (J8

) induktoremelő karján a (60) csap körül lengő (61) kilincs van alkalmazva, mely a (35) csapon ugyancsak lazán ágyazott (62) kilincskerékbe kapaszkodik úgy, hogy a (Js

) induktoremelő fölemelése alkalmával a (61) kilincs hatástalan, a kaileesése alkalmával ellenben a (62) kilincskereket forgatja. A (62) kilincskerékkel a (63) fogaskerék van mereven összekötve, mely a (64) fogaskerékáttétel segélyével a (65) váltakozó áramú mágneses induktort hozza forgásba. Az induktor egyik (66') sarka földelve van, másik sarkától pedig a (66"—95) elektromos vezeték vezet a vonat által elhagyott utolsó térköz jelzőjéhez és pedig egy ebben alkalmazott ösmert szerkezetű (67) elektromágneses akasztókészülékhez, mely csupán váltakozó áram hatására jön működésbe és mely a (40) kilincset kiakasztja az (S) szabadraállító emelő (68) peckéből úgy, hogy az elhagyott térköz jelzőjének mozgatószerkezetében az (S) szabadraállító emelő fölszabadúl, leesik ós az emelő karja a (33) csapra lazán ágyazott (69) szögemelő (70) csapjára nyomást gyakorolván, ezen szögemelőt elforgatja. A (69) szögemelő másik szárának (71) csapja a (72) tolórúd segélyével az (51) korong (73) csapjával van összekötve úgy, hogy a (69) szögemelő elfordulása közben az (51) állítókorongot a (74) nyíl irányában forgatja el és a jelzőt «szabad»-ra állítja (6. ábra). Azon térköz jelzőjénél ellenben, amely térközre a vonat lépett és amelynél a (T és J8

) emelők leestek, az (8) emelő a fölemelt helyzetben marad mindaddig, míg a vonat a következő szakaszra érvén, ennek jelzőjét működteti, amidőn is ennek (Jg

) emelője állítja elő leesése alkalmával azon elektromos energiát, mely a megelőző jelző (S) karját megakasztva tartó (40) kilincs oldását eszközli. Az (51) állítókorong elfordulás alkalmával a (45) szektor ismét fölső állásába forgattatik vissza, amit a (43) kilincs nem akadályoz meg, mivel ekkor az (57) pecek által ki van emelve. A leírt mozgatószerkezetnek még a következő nevezetes sajátságai vannak: A (T) emelő csakis akkor jön működésbe és csakis akkor állíthatja «tilos»-ra a jelzőt, ha a vonat a nyomószerkezet fölött végig elhaladt, miután pedig a nyomósínszerkezetet