45174. lajstromszámú szabadalom • Kompound-rugó
télben fölvett alakja pontozott vonalakkal van jelölve; a 13. ábra a 3. ábrán föltüntetett rúgót mutatja, mimellett a rúgónak terhelés esetében fölvett alakja pontozott vonalakkal van jelölve. A 14. ábra az 5. ábrán rajzolt rúgót mutatja, mimellett a rúgónak terhelés esetén f ölvett alakja pontozott vonalakkal van jelölve. Mint azt az összes példák mutatják, a találmány bizonyos számú egyszerű rugók kombinációjában áll. A találmány tárgyát oly kompoundrúgó képezi, mely bizonyos számú egyszerű rugókból áll. Az 1., 2., 3., 4., 5. és 10. ábrák szerinti példák értelmében két rúgóelem szögecsek által vagy más módon van egymással összekötve. Az, 1., 2., 3., 4., 5., 6., 8., 10. és 11. ábrák értelmében egy hullámszerűen meggörbített (10) elem alkalmaztatik, mely az 1. ábra szerinti példánál egy görbe (11) elemmel van összekötve. Ha az 1. ábra szerinti kompoundrúgónál a terhelés a (10) tag (12) pontjában vitetik át és a rúgó görbe (11) elem segélyével a (13) ponton erősíttetik meg, akkor a terhelés a hullámos (10) tagot mindig1 jobban és jobban nyújtani igyekszik és a hullámot fokozatosan lelapítja. Egyidejűleg a (10) tag hullámosságának ezen lelapításával folytonosan nő azon feszültség, mely által a rúgó (14) végei azon középsík ifelé húzatnak, mely a (12 és 13) pontokon halad át. Mihelyt a (14) végek ezen középsík felé, tehát egymás felé mozognak, azon törekvés lép föl, hogy a (11) tag1 görbülete lelapíttassék és a tag egy folytonosan -nagyobbodó nyomásnak tétessék ki, mely nyomás aszerint., amint a (10) és (11) tagok által a (14) összekötőhelyeken képezett szögek csúcsosabbak, nagyobbodik. Látható tehát, hogy az esetben, ha az 1. ábra szerinti rúgóra terhelés vitetik át, akkor a tagok hajlításával egyidejűleg a (11) tag nyomásra és a (10) húzásra vétetik igénybe. A (10) tag a húzóigénybevétel határához közeledik, amikor a (11) tag a nyomásigénybevétel határához közeledik n -és a (11) tag oly módon vehető nyomásra igénybe, hogy a két (12) és (13) pont sohasem érintheti egymást, minthogy a kölcsönös közeledés határa azáltal szabályozható, hogy oly anyagot választunk, mely a húzásigénybevétel ellen megfelelő ellenállóképességgel bír. Az 1. ábrában föltűntetett rúgóalak különösen oly célokra alkalmas, melyeknél a rúgóra átvitt terhelés eres változásoknak van kitéve, mint pl. teherkocsiknál, járművek forgó alvázainál és íigy tovább'. A hullámalakban meggörbített (10) tagnak a terhelés átvitelére rendelt középső része és a görbített (11) tag középső része, mely által a rúgó a tartóra erősíttetett, célszerűen vastagabbra készíttetik, hogy a kellő erőt fejthesse ki. A találmány értelmében szerkesztett kompound-rúgó egy lényeges előnye abban áll, hogy ezen középső rész a vastagítás által erősbíthető, míg az ismert rugóknál ;a középső rész szükségszerűen mindig megfelelő vékonyan tartandó. Természetes, ihogy a különböző kiviteli példáknál a terhelés átvitelére, illetve a rúgó megerősítésére szolgáló (12) és (13) pontok a szükséghez képest egymással fölcserélhetek. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál a hullámosan görbített (10) tag lényegében hasonló az 1. ábrabeli kiviteli alak (10) tagjához. A 2. ábrában a (10) tag kampóvagy csapcsukló segélyével egy (16) taghoz van kapcsolva. Ezen (16) tag abban különbözik az 1. ábrabeli (11) tagtól, hogy (17) végrészei a (10) tag felé befelé vannak hajlítva. Ha ezen rúgóalaknál a terhelés a mozgatható (12) ponton vitetik át, akkor kezdetben oly törekvés lép föl, hogy a hullám lapítása által a (10) tag nyújtassák, mely törekvés kezdetben a rúgó által előidézett erőnyilvánulás egyetlen hatását képezi, míg bizonyos határ éretett el, mire a terhelés nagyobbodó hatása a (10) tag bizonyos ellenállására talál, melynél a görbített (16) rész kissé befelé húzatik. Mihelyt a hatás ezen állapotot elérte, a befelé hajlított
