45145. lajstromszámú szabadalom • Gép papírzacskóknak oldalsó hosszránccal bíró papírtömlőkből való előállítására

emelők további lemozgásakor (4í) csuklóik körül elforognak s ezáltal a (21) oldalfalakat alsó éleik körül befelé lehajtják. A 19. ábra elölnézetben, a 20. ábra pedig távlatilag tünteti föl a lehajtott oldalfalakkal bevégzett zacskóvéget. Ha az élek épségére kisebb súly helyeztetik, akkor a (21) oldalfalak lehajtását egyszerűbben is lehet ismert módon, pl. hengerek által (21. és 22. ábrák) eszközölni. Miután a (21) oldalfalak a leirt módon vagy hengerek által le lettek fektetve, a két másik (22) harántfal is alkalmas ismert módon behajtatik pl. a (23) hengerek által (23. ábra) úgy, hogy a behajtott részek megragasztása után a fenék a 24. ábrában föltüntetett végleges alakkal fog bírni. A 12—17. ábrák azon berendezést tüntetik föl, melynek segélyével a zacskóvég szekrényszerű kibővítésébe papir vagy kéregpapirlapot fektethetünk. A lapok egy rugósan állandó magasságban tartott (25) halomról (16. ábra) vétetnek el, melynek legfölső darabja leemelés előtt enyveztetik. A (27, 28) lapleemelő és a (9) nyítószerszám kölcsönösen úgy vannak elrendezve, hogy ez utóbbinak a zacskónyílásból való kilépte és oldalirányos eltolódása után az enyvezett lapot tartó leemelő a zacskónyílásba beléphet és a papírlapot az előzőleg képzett négyszögletes fenékre helyezheti, mint ez a 16. ábrából látható. Ezen helyzetben egy lelökő (28) lép működésbe, mely a lapot a (27) lapleemelő visszamozgásakor arról letaszítja úgy, hogy a lap a zacskó nyílásában marad. A (27) lapleemelő és (28) lelökő két különböző viszonyos helyzete a 12—15. ábrákból tűnik elő. Minthogy a zacskóba helyezett lap fölszíne egyrészt az enyvezett alsó fölszínnel bíró (27) lapleemelővel való érintkezés folytán és esetleg még külön enyvezés folytán kellő mennyiségű ragasztószerrel van ellátva, a zacskónak a 18—20, illetve 21—22. ábrák értelmében lehajtott (21) oldalfalai azonnal hozzátapadnak, épen úgy, mint a (22) harántfalak, melyek középső részükön a befektetett laphoz, szélső részeiken pedig az oldalfalak fölületéhez tapadnak. Ezáltal tökéletesen tömítő és ellenálló fenékelzárás képeztetik. A nyítószerkezet és a lapleemelő célszerűen egy gép közös emelőkarjának megfelelő vezetékében van elrendezve, mint ezt a 25. ábra sematikusan mutatja. A kétrészü asztallapba a kellő hosszúságúra lemetszett (1) papirtömlő van befogva. A (29) tengelyre erősített messze kinyúló (30) emelőkaron lógnak a (31) nyitó és (32) lapleemelő, melyek a nyíl irányában egymással párhuzamosan mozoghatnak el és a (33) vezeték segélyével állandóan függélyes helyzetben tarthatók. A (34) főhajtótengelyre ékelt (35) alaktárcsa a (30) kar súlya vagy rúgó által hozzászorított, a (30) karra erősített (36) görgőre hat, oly módon, hogy a (34) tengely forgásakor a (30) karon függő (31) és (32) szerszámok bizonyos időközökben a munkaasztalra sülyednek s ott az imént leírt műveleteket végzik. A vízszintes irányú eltolást egy másik, a főtengelyre ékelt (37) alaktárcsa végezheti, mely a (31) és (32) részek csuklós vezetékével kapcsolt (39) rúd (38) görgőjét befolyásolja. Az ezen foganatosítási alaknál a zacskófej szekrényalakú bővületének oldalfalait lehajtó (40) és (41) hengerek ugyancsak alkalmas alaktárcsák és ezek által befolyásolt rudak által tolatnak el időközönként vízszintes irányban. Az ugyancsak alaktárcsa által vezérelt (42) kar a (31) nyitó és (32) lapleemelő eltolható belső részeire hat akkor, midőn ezek legmélyebb helyzetükben vannak. A (32) lapleemelő alatt fekszik a (43) lapkészlet, melynek legfölső lapja alkalmas rúgóelrendezés által állandóan egy magasságban tartatik. A 2. és 3. ábrákban ismertetett, a nyitó könnyű behatolását előkészítő előbővítő szerkezet a 22. ábrán egyszerűség kedvéért nincs ugyan föltüntetve, de ugyancsak alaktárcsák által működtethető. A leírt zacskóalakító műveleteket nem kell okvetlen egy munkamenetben ugyanazon gépen foganatosítani; ép úgy lehetséges az eljárást egy bizonyos időpontban pl. a fenék harántoldalainak lehajtása után abbahagyni s a további munkát kézzel,