45139. lajstromszámú szabadalom • Gép regiszterszalagok lyukasztására

— 3 — jét veszi föl, mely tag egy (29) dugattyúhoz csatlakozik. Ez a dugattyú a (24) tömbbe fúrt (30) hengerben játszik. A (25) lemez a nyomólégbevezetések végdarabjait tartalmazza, melyek akképen vannak elr rendezve, hogy a (30) hengerek hozzájuk csatlakoznak, ha a két (24, 25) le-mez összeállíttatott. A hengereknek ferde sorokban való elrendezése a 4. ábrából látható. A nyomólégvezetékek végei a (25) lemez furataiba szorosan vannak benyomva. A papirmenesztőberendezés keíete nem a gépkeret egy helytálló részében van kiképezve, mint eddigelé, hanem különálló rész gyanánt van készítve és a (24) lemezre eltávoiíthatóan van fölcsavarva, ezenkívül pedig egy oldhatóan elrendezett (33) födéllemezzal van ellátva úgy, hogy ja csákozószerkezet a gép többi részeinek legcsekélyebb megzavarása nélkül mindenkor hozzáférhető. A közös (19) átvivőrúd egy (34) tengely (1. ás 20 ábra; kcirjaiban van fölfüggesztve és egy (35) kar és (36) tag (3. ábra) közvetítésével a (38) nyomóléghenger (37) dugattyújával yan összekötve, mely nyomóléghenger a (24) tuskóban van kiképezve. A (38) henger a (31x) vezetéken át kap nyomólevegőt, mely vezeték a nyomólégtartánnyal állandóan szabad összeköttetésben áll és minthogy a csákozók hajtóhengerei ugyanazzal az átmérővel bírnak, mint a (38) henger, és a (19) rúd az összes (15) csákozórudak (megfelelő (18) orrait átfödi, ennek folytán egy csákozóhengernek nyomólevegővel való táplálása nem elegendő, hogy a hozzája tartozó csákozó működésbe hozassék, hanem mindig legalább két csákozóhengert kell együttesen működésbe hozni, hogy a (19) átvivőrúd a (38) henger nyomásával ellentétben fölemeltessék. A mérőberendezés (1., 3. és 4. ábra) (40) vonórudak sorozatából áll, mely vonórudakkal a (20) /emeltyűk csuklósan vannak összekötve és melyek a csákozók löketmosgósát a (41) emeltyűkre viszik át, melyek szabad fejei a (13) mérőlemezeket képezik, melyek által az egységkerék előretoló mozgásai ismert módon leméretnek. Az egységfogasrúd a (42) tartóban csúszik, melynek baloldali vége a 9. ábra szerint a kereten van ágyazva. A (43) rúgó az egységfogasrudat zérushelyzetbe visszahúzza, ha a sormérés befejeztetett. Emellett a lökés következtében a törések és torlódások gyakoriak, különösen ha a gép gyorsan működik. E hátrány elkerülésére a találmány értelmében a 9. és 13. ábrán látható berendezést alkalmazzuk, mely szerint két (44, 45) rúd van hosszirányban eltolhatóan vezetve. E rudak mindegyike (46) ütközővel és (47) rúgóval van ellátva, mely utóbbi a hozzája tartozó rudat az ütközőhöz igyekszik nyomni. Az egyik (44) rúd (48) orral van ellátva, mely a (II) egységfogasrúd útjába nyúlik és a másik (45) rúd vége elé fekszik, ezt azonban a nyugalmi helyzetben nem jérinti. A (44) rudat a zérushelyzetben fogvatartó (47) rúgó erősebb, mint az egységfogasrudat nyugalmi helyztetébe visszahúzó (43) rúgó. Ha tehát a (11) fogasrúd a (43) rágó húzása folytán nyugalmi helyzetébe visszacsapódik, akkor a (44) rúd a (43) rúgó és az egységfogasrúd tehetetlenségének hatása folytán kissé utánenged, ezután azonban a helyes zérushelyzetet azonnal ismét visszaállítja. A (19) átvivőrúd úgy a (11) egységfogasrúd (42) tartójára, mint az egységkerék (12) kilincsére is behat, még pedig a,Zf(50) kar (20. ábra), (51) tag és az (52, 53) emeltyű közvetítésével, a 8., 10., 11. 20. és 31. ábrán föltüntetett berendezés segélyével. A (42) fQgasrúdtartón az (54) ütközőorr van elrendezve, melyen ezenkívül az (53) emeltyű van ágyazva. Az (54) orr a (42) tartó fölfelé haladó löketénél az (55) lemezrúgó (9. ábra) gyanánt kiképezett ütközőbe ütközik, melynek magassági helyzete az (56) csavar segélyével tetszés szerint beállítható, Ezenkívül a (42) fogasrúdtartó szabad végén a lefelé nyúló (57) ütközőórr van elrendezve. Az (53) emeltyű egyik karja az (58) tag által a (60)-nál ágyazott (12) kilincs fark-