45118. lajstromszámú szabadalom • Fonalvezetőszerkezet fonó- és cérnázógépekhez

kotnak. A görgő a tokban teljesen szabadon feküdhet (10. ábra), vagy pedig (36, 37) csapokkal lehet ellátva (11. ábra), melyek a két (12 és 13) üreg fenekén kiképezett mélyedésekbe nyúlnak, vagy végül a görgő egy (17) tengelyen rendezhető el (9. ábra), mely a (12 és 13) üregek fenéklapjainak (15, : 16) csapágyaiba helyeztetik. Ez. utóbbi esetben legcélszerűbb, ha a görgő a (17) tengelyre, ez pedig a csapágyakba forgathatóan van ágyazva, hogy a kopás a görgő, tengely és csapágyak között egyenletesen oszoljék el. Ha a fonal vezetésére görgő van alkalmazva, akkor a gép hajtása kevesebb erőt igényel és ha a görgő üvegből vagy porcellánból van készítve, akkor a fonal teljesen simán és számbavehető kopás nélkül fut, még ha a görgő valamely körülmény folytán a forgásban meg is volna akadályozva. A fonalvezető (10 és 11) részei külső végeiken ajakszerű (18, 19) nyúlványokkal vannak ellátva (2. ábra) és ezek (20, 21) szélei rézsútosan vagy célszerűen ívalakúari vannak levágva oly módon, hogy ezen szélek egymáson túlérnek és egy (22) lyukati fognak közre (4. ábra), melyen a fonal áthalad. A nyúlványok ennek folytán megakadályozzák, hogy a fonal a görgő köpenyfölületéről lecsússzék. A (18, 19) nyúlványok függélyes irányban némi távolságban vannak egymástól úgy, hogy a fonal vízszintesen közéjük fektethető. Ha tehát a fonalat a fonalvezetőbe való befűzés alkalmával körülbelül vízszintes helyzetben tartjuk és az egymáson kölcsönösen túlérő nyúlványok közül először az egyik, azután pedig a másik körül vezetjük, akkor a fonalat igen könnyen a nyúlványok által közrefogott (22) lyukba hozhatjuk. A fonalvezetőnek a 2. és 4. ábrán alul-és fölülnézetben föltüntetett kiviteli alakjánál a (12, 13) üregeknek a görgő közelében a fonalvezető két oldalán fekvő átellenes snélei meglehetős távol vannak egymástól, hogy a fonal súrlódás nélkül futhasson közöttük. Ezen szélek távolsága különben tetszőleges, illetve a szükséghez képest nagyobb vaigy kisebb lehet, némely i esetben pedig célszerű ezen távolságot a ! f onalvezető alsó oldalán meglehetős nagyra és a fölső oldalon, hol a fonal Belép, kisebbre venni, amint azt a 14. és 15. ábra mutatja. A fonalvezető (10 és 11) részeinek (24) és (25) szárai célszerűen vékonyak és (26, 27) végeik (2. ábra) egymás felé vannak hajlítva úgy, hogy a két rész összetevésekor egymáshoz illeszkednek. Ennek folytán a két szár között egy hosszúkás (28) j rés marad. j A fonalvezető (3) fémtartójában egy (31) ! haránthasíték van alkalmazva (4. ábra) és | ezen hasítékon, a (24 és 25) szárak köj zött, valamint a (30) tárcsán (5-. ábra) egy ; (29) csavarszög van áttolva, mely egy ráillesztett csavaranya segélyével a fonalvezetőnek a (3) tartóhoz való erősítésére szolgál. A (30) tárcsa szélei a (24 és 25) szárak külső oldalain lefelé vannak hajlítva és ennek folytán megakadályozzák, hogy a szárak a csavaranya meghúzása alkalmával egymástól eltávolodjanak. A (31) haránthasíték lehetővé teszi, hogy a fonalvezető oldalirányban elmozdítható legyen, mivel a (7, 8, 9) kivágások a (24, 25) szárak vastagságához képest elég szélesek, hogy ezt megengedjék. A szárak közötti (28) rés viszont a fonal vezetőnek hosszirányban való elmozdítását teszi lehetővé, mimellett mindkét irányú elmozdulás vízszintes síkban megy végbe. A (24, 25) szárak a 15. ábra szerint harántirányú récékkel vagy barázdákkal láthatók el, hogy megszorításuk után el ne tolódhassanak, amellett pedig egy (32) csavar segélyével szoríthatók szilárdan egymáshoz (5. ábra). Az egyik szár a szokásos (33) fonalfogó karral látható el (8. ábra). Ha a 2. vagy 15. ábrán föltüntetett fonalvezető fából készült (40) tartóra van erősítve (13. ábra), akkor a (7, 8, 9) kivágásokra nincs szükség, mivel a fatartó és (24, 25} szárak fölületei között föllépő súrlódás elegendő a fonalvezető oldalirányú eltolódásainak megakadályozására.