45117. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet vasúti és közúti kocsikhoz

- s -gendő a (23) sasszögegeket megemelni, i mire a (8) kilincsek fölsaabaduinak és visszafelé foroghatnak, midőn a kocsikat egymástól széthúzzuk. Szétkapcsolás alkalmával ugyanis a (17) tölcsérekből eltávozó (18) láncszemek a (8) kilincseket magukkal viszik és az 1. ábrán látható helyzetbe állítják vissza, melyben j a kilincset a (20) bütyök rögzíti (2. ábra). ! Ezen bütyök a himba (7) villaágaiba ágyazott csap körül lenghet, és sarkával a (14) rúgó tekerületeiba akad, (21) talpával pedig, mely a kilincs körvonalának megfelelő alakkal bír, a kilincs kerületére fekszik. A (23) sasszög mozgatása részben önműködően megy végbe, mely célból a következő berendezés van alkalmazva. Mindegyik kocsiszekrény alatt egy (31) haránttengely nyúlik át (1. ábra), melynek végeire a kocsi oldalairól kezelhető, ellensúlyos (32) fogantyúk vannak szerelve (4. és 7. ábra). A (31) tengelyen továbbá egy (30) hüvely ül lazán, melynek (29) karja a (28) csatlórúddal áll csuklós kapcsolatban, míg ez utóbbi a (23) sasszöget a (27) forgattyú, (25) tengely és (24) kar útján működteti, mely utóbbi a (23) sasszög fülén van súrlódással áttolva. A (30) hüvely egy nem egészien körülérő haránthasítékkal bír (1. ábra), míg a (31) tengelyre egy (34) csap van erősítve, mely ezen hasítékba nyul. Ha a kocsi mindkét oldaláról elforgatható tengely (32) fogantyúját- a 4. ábrán teljes vonalakkal föltüntetett helyzetbe forgatjuk, akkor a (34) csap a (30) hüvely hasi tékának végébe kapaszkodik és a hüvelyt jelfordulni kényszeríti, minek következtében a (28, 27) szerkezet, illetve a (24) kar a (23) szöget fölemeli. Ily módon a (8) kilincs fölszabadul és a 4. ábrán teljes vonalakkal föltüntetett helyzetbe fordulhat. Ha a kocsikat össze akarjuk kapcsolni, akkor a (32) fogantyút a 4. ábrán látható (32a) helyzetbe hozzuk. A (34) csap ekkor a hasítéknak egész szabad hosszán végigfut, és a két (32) fogantyú súlyának erejével a (30) hüvelybe ütközik. A szerke- | zet most ebben a helyzetben marad, mivel a (23) szög csak kevéssé sülyedt ugyan le, de alsó részére a (8) kilincshez támaszkodott, mely most nyitott helyzetében van. Mihelyt azonban a kocsik egymáshoz közelednek, a (18) láncszemek a (8) kilincseket elforgatják, és ezek a (23) szögeket szabaddá teszik, mire ez utóbbiak hirtelen lesülyednek a súlyos (32) fogantyúk forgató nyomatékának hatása alatt, miután a fogantyúk a 4. ábrán pontozva rajzolt (32b) helyzetbe, ill. a 6. ábrán teljes vonallal rajzolt helyzetbe állnak be. A kilincsek ekkor nem szabadulhatnak föl, és szilárd kapcsolat létesül. Ha a kapcsolatot meg akarjuk szüntetni, akkor a (32) fogantyút ismét a 4. ábrán teljes vonallal rajzolt helyzetbeforgatjuk. A (23) szög zárt és nyitott helyzetét meghatározó (28) csatljórúd működtetésére a 12. ábra szerint egy (53) bütyök szolgál, mely az (52) csap segélyével van a (31) tengelyre erősítve és két, (54, 55) nyúlvánnyal bír, melyek a (31) tengely elforgatásakor ezael együtt forognak és fölváltva, a (29) karhoz ütköznek, melynek (30) hüvelye lazán van a (31) tengelyre illesztve, szabad vége pedig a (28) csatlórúddal van összekötve. A leírt szerkezet helyett a (23) szög működtetésére más megfelelő szerkezet is szolgálhat, vagy pedig ez elmozgatást egy, a (23) szöghöz erősített lánc segélyével is eszközölhetjük. A (23) szög működtetésére szolgáló szerkezetet akár az ütköző tokja fölött, akár az alatt elrendezhetjük. Az átmenet időszakában, vagyis, midőn a régi és új szerkezettel ellátott kocsik vegyesen használtatnak, az jalább leirandó (42) segédszerkezethez folyamodhatunk (1., 5. és 8. ábra). Az ütköző (13) fejének alsó fele nyílással van ellátva, mely az ütköző belső üregével közlekedik. Az ütköző belsejében, és pedig azzal pontosan konaxiálisan egy (41) tuskó csúszik, melynek ^oldalsó csapjai a (13) ütköző vízszintes (40) vezetékeiben mozognak. A (41) tuskóba a (42) feszítő-