45017. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a homoknak csőöntő mintákba való csömöszölésére

ismeretes szerkezet, pl. egy (g) elektromotor szolgál, mely a (h) forgattyútengely és (íj csatlórúd útján a (k) himbát lengő mozgásba hozza. Ez utóbbi, mint a fúrószerkezeteknél szokásos, a lökések rugalmassá tétele céljából rugalmasan van ágyazva, amennyiben (m) forgástengelyét egy (n) rúgó hordja, minek következtében a berendezés működése alkalmával nem lépnek föl rázkodások és a verők nincsenek az eltörés veszélyének kitéve. A verők lesülyedésének vége felé az (fl) rúd egy (o) rúgót feszít meg, mely a helytálló (y) hídon nyugszik és az (e) rugónak ellene működik úgy, hogy ez utóbbi hatását és a szorító pofák által kifejtett nyomást oly' módon szabályozza, hogy a pofák a verőknek a legmélyebb helyzethez való közeledésekor többé-kevésbbé meglazuljanak, a verők visszatérésekor pedig ismét azonnal megfeszüljenek. Az (o) rúgót különösen kisebb csövek mintáinak csömöszölésénél célszerű alkalmazni, hogy a munka minél finomabb legyen, míg a nagy cső mintáknál erős ütésekre van szükség és ennek folytán az (o) rúgó elhagyható. A fönti berendezés folytán minden verő a többitől függetlenül működhet és az általa talált homokréteg magassága szerint emelődhet meg. Az (e) és -(o) rugók pontosan beállíthatók. Ha a verőket egy minta elkészítése után a következő formaszekrénybe akarjuk lebocsátani, akkor az (f) gúlát a (p) kar segélyével kissé megemeljük, mire a szorító pofák meglazulnak s a verők maguktól a formaszekrény fenekéig sülyednek. Hogy a mintának az egyes verők közé eső részei szintén megmunkáltafesanak, a verők, illetve a szorító pofák a függélyes középtengely körül ide-oda lengő vagj* lépésen kint tovább haladó vagy pedig egyenletes forgó mozgást ib végeznek. Az először említett mozgást úgy létesít- ^ jiik, hogy a 2. ábra szerint az (r) forgattyú által ide-oda mozgatott (q) vonórúdon két (s) kiugrást rendezünk el, melyek között a szorito pofák valamelyikén áthaladó (t) pálca fekszik, minek következtében a (b) rúd a pofákat a verők föl s alá járása alkalmával körívben ide-oda lengeti. A második esetben a 4. ábra szerint a (ql) rúdon egy lefektethető (sl) orr van elrendezve, mely a rúd előrehaladása alkalmával a pofákat a rajtuk áthaladó (t2) pálcák valamelyikénél fogva magával viszi, a ród visszatérésekor pedig a következő pálca alatt lefekszik és rúgóhatás folytán ismét ezen pálca mögé csappan. A harmadik esetben az 1. ábra szerint a veréknek körben való egyenletes forgatására az (u) csavarkerékmú és a (w) tárcsa körül fektetett (v) szíj szolgál. Ezen szerkezet helyett természetesen bármely más szerkezet, pl. kúpkerékmú is alkalmazható. A verőknek két-két verő közötti távolságra való lengetése kis csövek esetében a legmegfelelőbb munkamód, mely a kézimunkát híven utánozza, míg nagy csöveknél a szíj vagy kerékáttétel segélyével létesített egyenletes körmozgást vagy pedig a szakaszosan történő forgását célszerűbb alkalmazni. Mivel a toknak a (bl) bordák segélyével való vezetése a nagyobb öntődékben bekövetkező kopás miatt nem felel meg kellően a célnak, ily esetekben a 7. és 8, ábrán föltüntetett körkeresztmetszetű (b6, b7) rudak segélyével való vezetést alkalmazhatjuk. Hogy a verők a tokban el ne forduljanak, célszerűbb azokat a rajzon föltüntetett körkeresztmetszet helyett ovális keresztmetszettel készíteni és a súly csökkentése végett a tömör rudak helyett ovális keresztmetszetű üres csöveket alkalmazni, melyek a homokban is kisebb ellenállással találkoznak, midőn harántirányban mozognak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés a homoknak egymástól függetlenül mozgatható és szorító pofákkal rögzíthető verők segélyével csőöntő mintákba való csömöszölésére, jellemezve azáltal, hogy a mozgékony (c, d) szorító pofákat egy rúgóhatás alatt álló gúlaalakú, közös (f) tuskó nyomja a verők-