44945. lajstromszámú szabadalom • Eszköz átmetszett véredények megszorítására

19. és 20. ábrán fölülről és oldalról nézve egy tolókaszerű készülék látható, melyet a 21. ábra a 19. ábra C—C vonala, a 22. ábra pedig a D—D vonal szerinti metszetben tüntet föl. Az 1—3. ábrákon látható fogó nagyobb véredények vérzésének megszüntetésére szolgál. A fogó az (1 es 2) szárakból van összetéve, melyeket ismert módon a (3) csuklószög foglal egymáshoz. A jfogó (4) és (5) pofái szorosan egymás mellett mozognak úgy, híogy közöttük igen csekély vagy semmi rés sem marad. Hogy a fogóval a véredények megragadhatók és összezúzhatok legyenek, ia pofáknak a véredények megfogására szolgáló (6 és 7) helyeit célszerű kissé homorúra készíteni, mint a rajzon jelezve van. Az ivalakú homorulat helyett természetesen bármely más alakú mélyedés, érdesítés stb. is alkalmazható. Hogy a fogó zárása alkalmával a véredények át ne vágassanak, hanem csak összezúzódjanak, a fogópofák élei kissé le vannak gömbölyítve. A fogót egyszerűen úgy használjuk, hogy a vérző edényvéget csipesszel megfogjuk és a húsból kissé kihúzzuk, azután a csipesz alatt a véreedényt a fönt leírt fogóval megragadjuk és ja fogót összezárjuk. A fölső (4) pofa ekkor az alsó (5) pofa mellé nyomul és a véredény belső hártyáit összezúzza úgy, hogy ezek az egymáson csúszó pofák előtt tovább tolódnak és a bevezetésben jelzett módon fölgöngyölődnek. A fogó ekkor rögtön ismét elbocsátható, anélkül, hogy a véredényből több vér folynék ki. A 4—6. ábrák oly fogót mutatnak, melynek (8 és 9) pofái oldalt vannak görbítve. Ez a kivitel sok esetben kényelmesebben használható, mint az egyenes fogó. Hogy használat alkalmával a (8 és 9) pofák szét ne hajolhassanak ;(mely esetben a fogó rosszul vagy egyáltalában nem működnék), az egyik (8) pofa (8a) vége annyira vissza van hajlítva, hogy a másik (9) pofa végét körülfogja. Ha a (3) csuklószög meglazulása esetén a fogó pofáinak belső részei mégis szorosan egymásra feküdjenek, az egyik pofán egy (10) horog van alkalmazva, mely alá az (1, 2) fogószárak zárása alkalmával a másik pofa tolódik. A 7. és 8. ábra szerinti kivitelnél a (11 és 12) fogórészek egymás felé vannak görbítve és úgy állnak, hogy a (11) pof a vég külső oldala a (12) pofavég belső oldala mentén tolódik el és ehhez, nyomódik. A' 9—11. ábrák szerinti kivitelnél a pofák kölcsönös széthajtása azzal van megakadályozva, hogy az egyik (13) pofa az ovális gyűrű gyanánt kiképezett másik (14) pofába fekszik. Mivel ez utóbbi a (13) pofát mindenfelől körülzárja, a pofák közé I fogott véredény megszorítása mindig tökéletes lesz. A 12. ábrán föltüntetett csipesznél a (15, 16) pofák ugyanúgy vannak kiképezve, I mint a 7. és 8. ábra szerinti fogónál. Azonban a pofák itt nem egy csuklószög köj rül forgó száriakon ülnek, hanem(

egyetlenegy, a rajzon látható módon meghajlított drót végeit alkotják, mely drót, ha (17 és 18) részeit Összenyomjuk, szétnyílik, mivel szárai egymást keresztezik, elbocsátás után pedig összezáródik. Ellenkező működési módja van a 13. és | 14. ábrán föltüntetett csipesznek, melynek ' (19 és 20) pofái a rugalmas (21 és 22) i bádogszalagok egyik végeit alkotják, míg 1 ezen szalagok másik végei egymáshoz vannak forrasztva vagy más alkalmas módon összekötve. Ezen csipesz akkor záródik, ha ja (21 és 22) bádogszalagokat egymáshoz nyomjuk, míg elbocsátása alkalmával magától szétnyílik. A 15—18. ábrákon oly szorító van föl! tüntetve, mely két (23 és 24) fémszalagból áll. Ez utóbbiak (25 és 26) fülei egymásra és a fülek furatain egy (27) szög van áttolva, mely a (23 és 24) részeket forgathatóan köti össze. A (28 és 29) pofák ugyanolyan alakúak, mint a 7. és 8. i ábra szerinti fogó (11 és 12) pofái. A (27) szög körül csavart és végeivel a (23 és (24) részek egyenes (31, 32) darabjaihoz támaszkodó (30) jrúgó a fogót állandóan zárt helyzetben törekszik tartani. Ha a