44926. lajstromszámú szabadalom • Készülék világítóberendezések önműködő meggyújtására és kioltására

— 3 — távolságával) a leghosszabb rádius-vektor pedig a csúszkavégeknek a középponttól mért leghosszabb távolságával (pl. a (25) csúszkavégeknek a legkorábbi gyújtásnál föllépő távolságával) arányos. Az excenter napi elfordulása alkalmával a közben fekvő rádius veltorok növekedése és fogyása úgy viszonylik egymáshoz, mint azon szög sinusának növekedése vagy fogyása, melyet a kiiktatókar iránya képez a napi eltolódásnál egy képzelt abscissa tengellyel, ha a csúszkák elmozdulása az ordinata tengely irányának vétetik. Mivel a két csúszka egymással szemközti helyeken érinti az excenter kerületét és attól nyeri mozgását, ezen okból a (29, 30) karok oly napi eltolódást szenvednek, mely a nap följötte és naplemente közötti időbeli eltolódásának felel meg. Mivel azonban a nap fölkelését és lenyugvását mutató csillagászati táblázatok értelmében a legkorábbi gyújtás ideje félévvel és 6 nappal előbb esik, mint a legkésőbbi gyújtásnak megfelelő idő, azért a (21, 22) csuszkák (25, 26) végei bizonyos darabon oldalra vannak hajlítva (1. ábra balról) a (25) vég azonban erősebb mértékben, mint a (26), miáltal elérjük, hogy az excenterrel való érintkezési pontjaik nem fekiisznek diametralisan. Mivel az excenter a (9) és (10) tárcsákhoz viszonyítva azoknak irányában forog, azért ha annak megfelelő oldalhajlást adunk, elérjük, hogy a (21) csúszka szélső helyzete (gyújtás) és a (22) csúszka szélső helyzete (oltás) között körülbelül fél évnek és három napnak megfelelő fordulat esik, míg a (21)' csúszka belső helyzete és a (22) csúszka belső helyzete között fél év és hat napnak megfelelő excenter fordulat esik. Ha a (20) pecket az (1) tengely és a (18) bütykös kerék tengelye között helyezzük el és az excenternek az óramutató járásával megegyezően kell forognia a tárcsához képest, akkor a (25) és (26) csúszkáknak jobbra kell hajolniok. Mivel az újdonság tárgyát képező készüléknek, hogy a különböző földrajzi helyeken szabatosan működhessen, a csillagászati idő szerint kell az oltást és a gyújtást végeznie és mivel a csillagászati idő s a közepes idő között kisebb nagyobb eltérés van, azért a kiiktató szerkezetnek bizonyos mérvű eltolása válik szükségessé, melyet a jelen készüléknél úgy létesítünk, hogy a (11) csavart meglassítva a (10) laza tárcsát az egész kiiktató szerkezettel együtt a (9) tárcsához viszonyítva előre vagy hátra eltoljuk s azután a (11) csavart újra feszesen meghúzzuk. A gyújtási és oltási időnek kisebb eltolódásait, melyeket a helyi viszonyok különbözősége idéz elő a (37) és (38) csavarok segélyével leh'et kiegyenlíteni. Az (37, 38) csavarokat úgyanis kicsavarva a (29, 30) karoknak (35, 36) külső végeit előre vagy hátra eltoljuk és azután a csavarokat ismét meghúzzuk. Minthogy ugyanazon napok a különböző szélességi fokok alatt különböző hosszúak, azért a (29) és (30) karokon hosszanti kivágások vannak alkalmazva, melyekhen (33, 34) peckek foglalnak helyet úgy, hogy a megerősítő csavarok kicsavarása után ezek a peckek a kivágásokban eltolódnak s így nagyobb vagy kisebb távolságra jutnak a forgási középponttól. Mivel a (27, 28) menesztő karok állandóan ide-oda való mozgást végeznek, azért a (29) és (30) karok kisebb vagy nagyobb sebességgel mozognak a (9) tárcsa fölött, de sebességük mindig állandó viszonyban áll a világítási görbéhez. Az északi szélességi fokokon a (33, 34) peckeket befelé, a déli szélességi fokokon pedig kifelé kell eltolni. A szürkület ideje az északi szélességi fokokon középértékben hosszabb, mint a déli szélességi fokokon, miért is a kivágás nem radiális, hanem görbe menetű úgy, hogy a (29) gyújtókart megfelelő darabon hátra és a (30) oltókart épen olyan mértékben elcre toljuk el a többi szerkezet részekhez viszonyítva, ha a (33, 34) peckeket, befelé eltoljuk. A (33, 34) peckek kifelé való eltolása ellentétes hatást eredményez. Ha pl. nagyobb városokban a város belsejében hamarabb akarunk fölgyújtani és később oltani, mint az elővárosokban, akkor ezt úgy eszközölhetjük, hogy a (37 és 38)