44900. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fotografikai és fotomechanikai három- és sokszínnyomáshoz való lemezek előállítására

színben kivitt munkájának a tarka színekben való hatását megítélni. Továbbá ily körülménybe -^et-usirozás a festmény technikájából .-^aK lWm. Megkísérelték a részlet- vagy '«jnono(mrrainegativoknak kijavítását fotográfiái úton is, hogy ezáltal egy egyezőbb színű és tökéletesebb készítményt érjünk el, mely elért eredmény azonban csekély, emellett az eljárás nagyon nehézkes, körülményes és épen ezért szintén költséges, mindamellett a nyomólemezek körülményes kijavítása még ezenfölül is szükségessé vált. A jelen eljárás három, négy vagy több színnyomatokhoz való lemezek előállítására, mely a retust ugyan szintén nem nélkülözi, mindazonáltal e célra egy egész eredeti, de nagyon biztos utat jelöl ki, mely a negativnak a képzelhető legtökéletesebb visszaadását biztosítja. Ismeretes, hogy a fotográfiái negatívot egészen vagy egy részében legyöngíthetjük. A részleges legyöngítés azonban nagyon kis korlátok között mozog, sohasem lehet élesen határolt és a negativnak beható kijavítására annál kevésbbé alkalmas. Ismeretes, hogy krómzselatinrétegek egy negatív vagy egy pozitív alatt megvilágíttatván, azon tulajdonsággal bírnak, hogy színezett folyadékokat megvilágíttatásuk foka szerint jobban vagy kevésbbé szívnak magukba föl, vagyis ennek megfelelően világosabban vagy sötétebben színeződnek, ami által hű pozitív jön létre, mely a negatív minden részletét és finomságát magában foglalja. Az ezen módon sárga, vörös és kék negatívból előállított pozitivok egymásra helyeztetvén, egy, az eredetit meglehetősen megközelítő színes képet adnak. Aszerint, amint az első sárga, vörös, kék fölvételek többé vagy kevésbbé tökéletesek voltak, az öszkép is a színek hű visszaadásának szempontjából, többé vagy kevésbbé hiányos. Ismeretes továbbá a háromszínnyomatok oly előállítása, melynél az eredeti részletnegativot már előzőleg színezett zselatinpapirosra vagy filmre másolva, ismert módon előhíva, azután a sárga, vörös és kék egymásra téve, kész színes képeket kapunk. Ezen készítmények kevés kivétellel nagyon tökéletlenek, amennyiben ^Sk is magukban foglalják a részlet.tnegati\'^kjj>an rejtőző színhibákat és legföljebb az eredetihez hasonló, de semmi esetre sem az eredetihez hű képet adnak. A részletképek durva hibái, melyek már a részletnegativokban vagy a zselatinrétegek hibás másolásában rejlenek, kissé javíthatók, így pl. a tálsötéten másolt rétegek vízben való hosszabb előhívás által vagy pedig borax vagy kristályos ecetsavval való legyöngítés által stb., a nagyon világos helyek pedig illető színoldatban való hosszasabb benthagyás által. Egy pontos, alapos egész a részletekig menő retus azonban ezen módszerek egyikével sem érhető el; éppen azért a sokat igérő eljárások legtöbbe gyakorlatban figyelembe sem vétetik. Hogy szín-monochrom-pozitiveket egészen a legkisebb részletig menő alapos korrekturának vethessünk (alá, hogy ezek egymásra helyezve, az eredetit teljesen elérjék, az eredetivel már amúgy is teljesen egyező részleteket megvédésére a jelen eljárás jszerint födőszerek alkalmaztatnak, melyek a legyöngítő vagy erősítő oldatok számára teljesen áthatlanok. Az eljárás a következő: Három vagy négy eredeti részletnegativ (sárga, piros, kék, illetve fekete) után színtelen zselatinrétegeken másolatokat állítunk elő, melyeket a másolt negativnak megfelelő sárga, piros, kék színoldatba helyezünk, míg csak a kivánt telítési fokot el nem érik. Ha már a kivánt árnyalat eléretett, akkor ezen monochrom pozitivokat egy ezen célra szerkesztett retusáló keretben pontosan egymásra helyezzük és az így előállított színképet az eredivel összehasonlítjuk. Tegyük föl, hogy a sárga elég pontos., csak egy kicsit .gyönge, a piros túlerős és kevésbbé detaillirozott, a kék elég pontos;, de színárnyalatai nem eléggé kifogástalanak. Ezen esetben a sárga lemezt, a színfürdő-