44870. lajstromszámú szabadalom • Sűrített gázzal táplált invertgázizzólámpa

— 2 — alsó részeinek falai mentén a (B) lángzófejbe áramlik. Az előmelegítő koránt sincs a megrajzolt alakhoz kötve, a köralakú korongot, illetve lemezt sokszögalakú is helyettesítheti, ép így kettős kúp helyett kettős prizma is alkalmazható, vagy a falai kidomborodhatnak. Ha a lámpának több lángzója van, melyeket közös keverőcső táplál, minden lángzófejnél külön előmelegítőt alkalmazunk. Ismeretes kis nyomású lámpáknál a gáz és levegőkeverék részére előmelegítő alkalmazása, evvel az ismert elrendezéssel szemben a leírt berendezésnek az az előnye, bogy a keveréket igen nagy mértékben lehet előmelegíteni, míg ott az előmelegítés csak mérsékelt és ebből a célból igen sok esetben terelőber^ndtízesek lelnek alkalmazást. • ' Az előmelegítőhöz a lángzófej közvetlenül csatlakozik, mely az előmelegítővel egy darabot képezhet. A lángzófej, mint más ismert lámpáknál vastagfalú fémtest, elvezetőnyílása és az előmelegítőhöz való csatlakozása helye között egy (Bl) drótszövetkoronggal van fölszerelve, melyet a később leírandó módon tolattyú gyanánt képeztünk ki úgy, hogy tisztogatás vagy kiváltás céljából könnyen kivehető. A lángzófej alsó vége egyúttal a (c) izzótestet tartó, rossz hővezetőből készült (C) gyűrű útján van a túlhevítés ellen biztosítva, melyet a lángzófejre célszerűen fölcsavarunk. Ebből a célból a lángzófejre még egy vastagfalú fémhüvelyt is lehet húzni, melyet külső oldalán rossz hővezető burkol és melyen a harisnyatartó ismert módon van fölerősítve. A lámpatest egy hengeres külső (D) tokból és (Dl) betétből áll, mely az la. ábra szerint két szemben fekvő (vagy több) oldalán el van lapítva és falának megmaradt fölületével szorosan a (D) tok belső fölületére fekszik. A betétet alul (dl 1) fenék, fölül pedig (dl2) lemez födi le, a tokhoz csatlakozó falrészeken pedig a tok falán is áthatoló (d2) nyílások (1. ábra) vannak a keverő levegő (primér levegő) bevezetésére alkalmazva. A tok fölső végét egy (E) süveg födi le, mely a 2. ábrán látható foganatosítási alaknál a tokkal együtt van zománcolva. A (Dl) betét és a (D) tok között lévő (d3) terek az égéstermények elvezetésére szolgálnak, melyek a (d2) levegőbevezető nyílásoknál magasabban fekvő síkban torkollanak ki. Az 1. ábrán látható lámpánál ezek a (d4) betűvel jelzett elvezető nyílások a tok legmagasabb részén vannak alkalmazva. A (D) tokhoz alul az (A) előmelegítőt körülvevő (P) kamara csatlakozik, melyen alkalmas reflektorokat vagy üvegharangokat lehet ismert segédeszközökkel fölerősíteni. Ha az egész (D) tok zománcolva van, a reflektorok és üvegharangok fölerősítését akként '-égezhetjük, hogy az (F) kamara külső oldálára egy (G) fémgyűrűt húzunk föl lazán (lc. ábra), melynek a (g) csavarok részére csavarmenetes furatai vannak. Ezeknek az (P) tok falán kiképezett furatok felelnek meg, melyek segélyével a reflektorokat és üvegharangokat ismert módon be lehet fogni. Ily módon fölöslegessé válik a zománcozott részen furatok alkalmazása, mi mindig nehézkes. Hogy a láng égésterményeit lehetőleg az előmelegítőn koncentráljuk, továbbá hogy az ízzótest körül meleg levegőből álló légkört létesítsünk és tartsunk fönn, a lámpatesten ismert módon alul nyitott (I) üveghengert (üveggolyót) lehet fölfüggeszteni és ezt mint ugyancsak ismeretes, tőle bizonyos távolságban alkalmazott második külső (II) üveghengerrel (üveggolyóval) burkolni, melynek fölül vannak levegőt beeresztő nyílásai úgy, hogy az égést tápláló levegő (szekundérlevegő) a két (I, II) üveghenger (üveggolyó) között kénytelen áthatolni, miáltal az az ízzótesthez bizonyos mértékben előmelegedve jut. Hogy a lámpa szél ellen biztosítva és vízmentes, tehát külső világításra alkalmas legyen, az 1. ábrán példaképen ábrázolt (J) védőburkolatot lehet alkalmazni úgy, hogy a keverő és égést tápláló levegő bevezetésére szolgáló és a külső (J) üveghenger (üveggolyó) fölső szélének síkjában