44847. lajstromszámú szabadalom • Csapágy vízszintes tengelyekhez

ugrásaira fogódzanak, hogy a csapágycsé­szék tengelyirányos eltolódása meggátol­ható legyen. Hogy az (Rl) alsó csésze tengelyirányban el ne tolódhassék, ez jvagy a fölső csé­szén, vagy a tokon megfelelően biztosítva van (az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál erre a fölső csésze kivágásaiba fogódzó (X) csapok szolgálnak). A csésze és tengelycsap forgását az (U) ék gá­tolja meg, mely a 10. ábrán keresztmet­sízietben látható. Ez az ék lényegében véve ugyanoly hosszú, mint a csapágy csésze és a tok megfelelő, előnyösen alámetsaett és így az éknek befelé való kitérését meg­gátló kivágásába fogődzik. A rajzon lát­ható ékek helyett egyetlen villaalakú éket is lehet használni, Mindegyik ék, vagy a villaalakú ék mindegyik szára akkor, mi­kor a csapágycsészék a tengely csapra föl vannak húzva, egyr egy (TI, T) kivágásba fogódzik, mely részben az (alsó csapágy­csészében, részben pedig a tok szomszé­dos falában van kiképezve. Hogy a fölső csapágycsésze ,— mely, mint azt már említettük, csupán csak leg­magasabb pontján van rövid íven megtár masztva — oldalirányban kifeszüljön vagy a csapon megszoruljon (mi főleg a csap­ágy melegen futásánál következhetik be), (U) ékek, illetve a villaalakú ék szárai függélyes, hosszanti irányú kiugrásokkal, az. alsó csapágycsésze jpedig ugyancsak hosszanti irányú (&2) kiugrásokkal vannak ellátva. A kétféle kiugrások között szaba­don maradó horony a fölső csapágycsésze csapalakban kiképezett végének fölvételére szolgál, mely ily módon — mint az a 3. ábrán látható — kitérés ellen biztosítva van. A mondottakból jvilágos, hogy a fölső csapágycsésze kivétele céljából csakis az szükséges, hogy az ékeket, illetve a villás éket a befogadásukra szolgáló hasítékok­ból kihajtsuk, minek megtörténte után az alsó (Rl) csapágycsésze a tok fenekére esik, azután pedig a fölső (R) csapágycsé­szét egy fél fordulattal elforgassuk és így a tok fogadásából (kikapcsoljuk. Ily mó­don a csapágycsészét a persely mellső ol­dalán alkalmazott és (megfelelő födéllel elzárt nyíláson át ki lehet húzni. Ha a csapágypersely külső tokja ismert módon vízszintes hézaggal ellátott két részből áll, mint az az 1. és 2. ábrán lát­ható, az egymástól független ékeket vagy a villás éket előnyösen elhagyhatjuk. Ez ékek helyett vagy a tok alsó része, vagy az alsó csapágycsésze van függélyes (s4 és s5) hosszanti lécekkel ellátva (2. ábra), melyek alakja és célja az (sl, s2) kiugrá­sokéval egyezik meg. Az alsó csapágy­csésze a persely alsó részével egy darabot képez, avgy ettől különálló darab lehet. Ha oly csapágyaknál, melyek külső (Z) tokja egy darabból áll, alsó csapágycsésze alkalmazva nincs, a 10. ábrán látható (sl) kiugrásnak megfelelő (s6) kiugrás mellett még egy (s3) kiugrás is van alkalmazva, mely a 10. ábrán látható (s2) kiugrásnak felel meg. Az ékek fölső fölületei a fölső csapágycsésze (r) alsó fölületének ütköző­fölületeit képezik. Ilynemű csapágyperse­lyeknél a (T) hasítékokat, melyek az ékek elhelyezésére szolgálnak, a 11. ábra sze­rint teljesen a tok falában képezzük ki. Ha az alsó csapágycsésze oly csapágy­perselyeknél marad el, melyek külső tokja két, egymástól vízszintes hézag által el­választott részből áll (vagyis, ha a 2. áb­rán látható, vonalkázva ábrázolt (Rl) rész elmarad], a csapágypersely alsó részét víz­szintes (R2) hosszanti lécekkel szereljük föl, melyek a fölső csapágycsésze alsó(r) fölületeinek ütközői gyanánt szerepelnek. Ezek, valamint azálsó csapágycsészék fölső fölülete és az ékek által képezett ütközők a fölső csapágycsésze leifordulását meg­gátolja. Ebben az esetben az (s4 és s5) kiugrásokat a 2. ábra szerint ezeken az ütközőkön képezzük ki. Az (sl, s2, s3, s4, s5, s6) ütközők, mint a fölső csapágycsésze csapjai is [melyek az (sl és s2, s6 és s3, s4 és is5) kiugrá­sok által képezett kivágásokba vagy hor­nyokba fogódzanak be, lényegükben a csap­ágycsésze egész hosszán végig nyúlnak. A fölső csapágycsésze és a külső tok

Next

/
Oldalképek
Tartalom