44824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés methan vagy hydrogén és methan előállítására

- 2 tett túlhevített vízgőzt a (d) csövön egy koksz- (vagy antbraeit- vagy faszén-) oszlophoz vezetjük, melyet a (B) széntüzelés, vagy még előnyösebben Siemens-féle vagy más generátorban fejlesztett gázzal táplált lángzók segélyével fütünk. A (b) csövekben uralkodó közepes hőmérsékletet egy folytonos jelzésű (c) pyrometeren, pld. Lachatelier-féle thermoelektromos pyroineteren bármely pillanatban leolvashatjuk, ezek a pyrometerek a görbített csövek könyökén, illetve az egyenes csövek közepén vannak elrendezve. A keletkezett vízgőz összetételét a) a szénoszlop hőmérséklete és b) a szén összetétele szabja meg. Minél magasabb a hőmérséklet, annál kevesebb széndioxyd képződik; a keletkezett széndioxyd mennyiségét igen egyszerűen állapíthatjuk meg a csövekből leszívódott gázprópából. Ha a széndioxydtartalom 20% körül van, a gáz tiszta methán előállítására teljesen alkalmas. Ha már most a hőmérsékletet a pyrometeren leolvassuk, a kellő összetételű gáz előállítása céljából bizonyos szénféleség földolgozásánál csakis ezt a hőmérsékletet kell pontosan betartani. Ha a gáz széndioxyd tartalma 20%-nál kisebb, a kemence igen melegen jár és a hőmérsékletet addig kell csökkenteni, míg a pyrometer adatai bizonyos szénféleség fölhasználásánál a kellő hőmérséklet nem mutatja. így pld. valamely könnyű koksszal telt kemencénél 20% széndioxydnak 970° felel meg. Ha a hőmérséklet 780°, ,a széndioxyd mennyisége 24%! a szénmonoxydé pedig 12% fog lenni, az előállított gáz pedig 33% methánból és 67% hydrogénből áll. Az ekként előállított vízgázt a (D) mosóban megmossuk, az (E) tisztítóban Lamingféle keverékkel megtisztítjuk és azután a széndioxydot leválasztjuk. Ha széngázt és methánj; egyidejűleg akarunk előállítani, a széngáz retortákba az izzó koksz kiürítése előtt vízgőzt vezetünk be, mely ekkor vízgázzá alakul át és melyből azután methánt állítunk elő. 2. A szénsav leválasztása a gázból akként történik, hogy a gázt álló (F) skrubberba vezetjük, melyben fölülről lefelé nátriumkarbonátoldat folyik. A skrubberből kifolyó nátriumbikarbonátoldat a vízgázgenerátor meleg gázai által fűtött (G) kazánba jut, hol a széndioxyd kiűzetik úgy, hogy tiszta nátriumkarbonát marad hátra. A széndioxyd kiűzését megkönnyítjük, ha a gázt mechanikus úton, pld. egy kis (H) szivattyú segélyével leszivatjuk. A közömbös nátriumkarbonát oldatot az (I) szivattyú az (N) tartályon át az (F) skrubberbe vezeti vissza úgy, hogy az oldatot újból fölhasználjuk. A leírt módon a gázból a szénsavat nem sikerül teljesen leválasztani, minthogy a nátriumbikarbonát, különösen nyáron igen nagy mértékben disszotiál. Hogy a szénsavat teljesen leválasszuk, a gázt vagy kisebb, nátrium- vagy káliumhydroxydoldattal tolt (o) skrubberen, vagy valamely kamarában elhelyezett porrá oltott mész fölött vezetjük el. A maró nátront vagy kálit időszakosan regenerálhatjuk, ha a keletkezett karbonátot mésszel keverve hevítjük, az ekkor keletkező szénsavas mészkáli használatánál mindig tartalmaz kevés kálit, miért is azt előnyösen trágya gyanánt értékesíthetjük. A (G) kazánokban fejlődött tiszta széndioxydot a (J) szivattyú segélyével megsűríthetjük és mint csöppfolyós szénsavat értékesíthetjük. 3. A nikkelnek a hydrogén és szén vegyülését előidéző hatása a gyakorlatban a következő tényezőktől függ: a) a gáz előzetes tisztításától, b) a berendezés szerkezetétől, c) a katalyzáló nikkel előkészítésétől és d) a művelet vezetésétől. a) A szénsavtól megtisztított gáz az (o) skrubberből elvezetve szénmonoxyd és-hydrogén keverékéből áll, melyet kevés kénvegyületek is fertőznek. Ezeket a kénvegyületeket finoman elosztott rézzel, tehát rézporral vagy rézforgáccsal telt (e) csövekbe vezetjük, melyek a vízgáz fejlesztésére szol-