44811. lajstromszámú szabadalom • Légszivattyú sűrített levegővel működő homokszórókhoz

- 2 — letének alsó végén vezetődik és a (25) rúgó nyomja ezt fészkére, cLZBiZ 3b (3) légszivattyú henger fölső szélére. A (18) nyílások tehát a levegőt beeresztik, míg a levegő eltávozása a (26) csövön keresztül történik. Amint a 3. ábrán látható, a szivattyúnak nemcsak egy (26) légkibocsátó csöve van, hanem kettő, melyek a (27) csavaranyán ülnek. Ha a gép hátrafelé halad, a (28) gyűrűalakú tolattyú a (19) tokon ülő (29) fogantyú segélyével a másik határhelyzetbe (ütközőhöz) forgattatik úgy, hogy az egyik légkibocsátó cső megnyitása alkalmával a másik (mindig elzáródik. A leírt szivattyú működésének módja már most a következő: A gőz a (14) csavaros szelep megnyitása nián a (11, 12, 13) csatornákon át a (10) kamrába áramlik, a (2) dugattyút és ezzel a (4) légszivattyúdugattyút megemeli úgy, hogy a (3) hengerben bezárva lévő levegő a (24) nyomó szelepet megemelve, a (26) caőtoldaton át [eltávozhat. Mihelyt a (2) gőzdugattyú alsó széle a (31) gőzkieresztő csőtoldat (30) szélét elérte; a gőz a (10) kamrából nagy sebességgel kiáramlik, mire a (17) rúgó a két dugattyút ismét lefelé löki, miközben a (24) szelep elzáródik, ellenben a (21) szelep megnyílik és a (3) henger ürege újból levegővel telik meg. E játék igen gyors egymásutánban folytonosan ismétlődik. A löketváltások alkalmával bekövetkezrhető ütések elkerülésére a (3) légszivattyúhengerben (32) furatok vannak és azonkívül a (4) dugattyú (33) közipontos mélyedéssel bír, mely a dugattyú legmagasabb helyzetében pontosan a (19) tok alsó részére illik. A (4) dugattyú megemelkedésekor a (32) furatokon keresztül levegő jut a dugattyú alá, mely a dugattyú gyors lefelé mozgása alkalmával a (32) furatoknak a dugattyú által való elfödése után élném távozhat és így légpárnát alkot, mely a dugattyú lefelé mozgásánál az ütést meggátolja. Másrészt a dugattyú fölfelé mozgása alkalmával, azon pillanatban, midőn a (19) tok alsó (20) széle a dugattyú (33) mélyedésébe jut, az ezen mélyedésben bezárva lévő levegő az eltávozásban akadályozva van, tehát szintén légpárnát alkot, mely a dugattyú fölfelé mozgása alkalmával gátolja meg az ütést. A szivattyú tehát a legnagyobb sebességgel járhat, anélkül, hogy az ütések tekintetében valamely veszélynek volnánk kitéve. A két henger, nevezetesen a gőzhenger és a légszivattyúhenger egybe építése úgy, hogy ezek egyetlen darabot alkotnak, azoknak minden körülmény közt közös tengelyű helyzetét és így a dugattyúk exakt járását a legnagyobb fordulatszám mellett is biztosítja. Az olajozó kamrának a két henger közt való elrendezése, úgyszintén néhány, a gőzdugattyún elrendezett, a rajzon nem ábrázolt rovátka a teljes tömítettséget biztosítja és gőznek a gőzhengerből a szivattyúhengerbe való átjutását meggátolja. Végül a (6 és 7) tárcsák elrendezése a légszivattyúhengernek a gőzhengertől eredhető, említésre méltó megmelegedését meggátolja. A dugattyú lefelé mozr gatására szolgáló (17) rúgónak a légszivattyúhenger fölött való elrendezése a rúgót könnyen hozzáférhetővé teszi és 'esetleges töréseknél annak kicserélését megkönnyíti és mindenekelőtt megszünteti annak, egyébként fönforgó szükségét, hogy a rúgó kicserélése céljából a két hengert egymástól elválasztani, vagy egyáltalában a szivattyú valamely csőkapcsolatát megoldani kelljen. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mozdonyok homokszóróihoz való légszivattyú, azáltal jellemezve, hogy a gőzhenger és a légszivattyúhenger egy darabból áll úgy, hogy tengelyük megváltozhatlanul egybeesik. 2. Az 1. pontban igényelt légszivattyú kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a gőzdugattyú teljes vastagságában a szivattyúdugattyúba megy át. 3. Az 1. és 2. pontokban igényelt légszivattyú kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a két henger a gőzhenger csőszerű meghosszabbítása segélyével egymással össze van kötve, mely meghosz-