44781. lajstromszámú szabadalom • Csövek vagy alakos rudak hajlítására való szerszám

_ 2 -hogy az (i) emeltyűkar a (d) csuklós tagot részben elfordítja. (3. ábra). A (d és i) csuklós tagoknak közös mozgása azt eredményezi, hogy a cső megfelelő módon meghajlik egy darabon a formamag kerülete körül. Minél inkább közeledik a (d és i) tagokból álló könyökös emeltyűmű holthelyzetéhez (3. ábra), annál nagyobb lesz a csőre gyakorolt hajlítóerő, Ez különösen az 5. és 6. sematikus ábrák összehasonlításából tűnik ki. A (P) erő ugyanis mely a (d) tagot elfordírani törekszik, két {Pl és P2) összetevőre bontható a két (d, i) tag irányában. A (P2) összetevő, mely a csőre kifejtett nyomást ábrázolja hajlítás közben állandóan nagyobbodik (6. ábra) míg végre megközelítőleg végtelen naggyá válik úgy, hogy a legerősebb csövek is meghajlíthatok szabad kézzel. Hogy a csőnek, viszonylag kicsiny görbületi sugár mellett a hajlítás közben gyakorta föllépő ellapulását, anélkül, hogy azt homokkal stb. kitöltendők, egyszerű módon megakadályozhassuk, azért, mint a 2. ábrából látható, a formamag (m) oldalszegélyeit úgy készítjük, hogy azok egy kevéssel túlemelkedjenek a csőkeresztmetszet félmagasságán. Ezáltal a cső mélyen belefekszik a horonyba, miáltal annak ellapulása lehetetlenné tétetik. Mihelyt az emeltyűmű a holthelyzetbe ért, vagy azon túlhaladt, az (e) fogantyút ismét visszafordítjuk és az (i) tag végét, illetve a (k) tuskót ismét ráhelyezzük a csőnek egy távolabbi helyére, mire az előbbi folyamat ismétlődik, Emellett a (h) hasíték lehetővé teszi, hogy esetleg a behelyezett betétek segélyével az (i) tag rövidebbik végét meghosszabbítsuk és ezáltal azt jó távol helyezhessük rá a csőre úgy, hogy bizonyos esetekben, különösen kisebb átmérőjű csöveknél és kis görbületi sugár mellett képesek vagyunk a csövet egy, sőt két derékszögnyire is meghajlítani, az emeltyűmű egyszeri mozgásba hozatalával. A csőhajlító szerszámnak egy másik foganatosítását, mely különböző vastagságú csövek hajlítására alkalmas, a 7—10. ábrák tüntetik föl. Itt a formamag lépcsőzetesen egymás fölött fekvő (al, a2, a3, a4 . . . .) hornyokkal van ellátva, azon célból, hogy egy és ugyanazon forma magon anélkül, bogy bármely ré3zt ki kellene cserélni, különböző átmérőjű csöveket lehessen hajlítani. A lépcsőzetes alak azáltal áll elő, hogy a csövek kisebb átmérőinek megfelelőleg a görbületi sugarak fölfelé haladva mindig kisebbre vannak választva. A formamagnak egy nyolcszögletes (n) toldata van, melynek segélyével az valamely közönséges satuba, vagy csősatuba befogható és pedig a csősatuba, való befogásra a ferde lapok a közönséges satuba való befogáshoz a függélyes lapok szolgálnak. A formamagba az (f) függélyes tengelyen egy fölső és egy alsó heveder által képezett (d) emeltyűkar van forgathatóan beágyazva, melyeknek végeit a szintén függélyes (g) tengely köti össze. Ez utóbbin forgathatóan van elrendezve az (e, i) emeltyű, mely (h) hasítékkal van ellátva azon célból, hogy annak a csőre ráfekvő végét tetszőlegesen meg lehessen nyújtani vagy rövidíteni. Ezért a hasíték falaiban megfelelő közökben (o) hornyok vannak bevágva és ezen hornyokba egy (p) ék tolatik be, melyre a (g) tengely ráfekszik. Az (e, i) emeltyű a V-alakban kivágott (k) tuskó segélyével fekszik rá a csőre. A csőnek a formamaghoz való odafogására egy azoritókészülék szolgál,, melyet az (s) csukló a (t) kengyel és az (u) szorítócsavar alkot. Az (s) csukló a formamag alsó részén van megerősítve. Ebbe van beágyazva a (v) csapszögsegélyével a (t) kengyel, mely a formamag mellett nyúlik föl és megfelelő horngokkal van ellátva, hogy a csövet befoghassa. Fölső vége egy függélyes részben végződik, melyre az (u) szorítócsavar gyakorol nyomást. A szorítócsavar egy horogalakú (w) részen foglal helyet, mely a fölső (d) heveder alatt az (f) tengelyre van forgathatóan ágyazva. Ezen elrendezés folytán a (t) kengyelt teljesen vissza lehet fordítani úgy, hogy a csövek betevése vagy kivétele igen könynyen eszközölhető.