44778. lajstromszámú szabadalom • Kocsialváz
gömbölyű (17) fej fölvételére szolgáló ágyat alkot. A (17) fej a (19) kapcsoióvas (18) szárának mellső végén van kiképezve és a kapcsolóvas, ami a hátsó bordát, rögzítő csapot és az összefoglaló kengyeleket illeti, ugyanolyan kiképezéssel bír, mint a már leírt (10) kapcsolóvas. A golyóalakú (Í7) fej és (16) ágya egy hátrafelé nyúló nyelvvel van megtoldva, mely a (18) szárat alátámasztja és így a hátsó tengely elbillenését megakadályozza. Ezen berendezésnél a nyújtók és forgáscsapok közötti szükségtelen súrlódás és kopás el van kerülve. Úgy a mellső, mint a hátsó tengely is, forgó zsámollyal van ellátva és mivel ezen zsámolyok egymással megegyeznek, a következőkben csak az egyiket fogjuk leírni : A (21) zsámoly (3. ábra) egy (22) gyűrűtárcsából áll, mely a viszonylagos forgást végző részt alkotja. A (22) tárcsának két diamentrálisan átellenes helyéről két széles (23) tartó nyúl lefelé (1. ábra), melyek mindegyike egy függélyes (24) ívalakú hasítékkal bír (3. ábra). Ezen hasítékokba kétkét (25) szög van erősítve, melyek a tengely két oldalán lefelé nyúlnak és alsó végükön (26) hevederek és csavaranyák segélyével vannak egymással páronként összekötve. A (25) szögek az ívalakú (24) liasítékokban egymáshoz közelíthetők vagy egymástól távolabb állíthatók úgy, hogy a (22) tárcsa különböző vastagságú tengelyekre szerelhető. Mindegyik (23) tartó fölső végén a (24) hasítékkal összeeső (27) mélyedés van kiképezve, mety a (25) szögek fejeinek fölvételére szolgál. A zsámolynak viszonylagos nyugalomban maradó része két félkör alakú, hornyolt (28) koszorúból áll, melyeknek végei majdnem egymáshoz illeszkednek. A (28) koszorúk a (22) tárcsa szélét közrefogják és annak számára horonyvezetéket alkotnak. A (28) koszorúk két átellenes pontjából egy-egy (29) könyökkar nyúl először fölfelé, azután pedig a kerék középpontja íelé úgy, hogy a könyökkaroknak egymáson fekvő vízszintes szakaszai a két koszorú által alkotott teljes kör átmérőjének irányában haladnak. Az alsó (29) vízszintes karnak két (30) füle van (1. és 2. ábra), melyeknek nyílásaiba a (32) rúgókat helyükön tartó (31) kengyelek vannak erősítve. Azonkívül a rúgókon és a (29) karok vízszintes szakaszain egy (33) szög van áttolva, mely ezen részeket szilárdan összetartja. A forgó tárcsa elbillenésének megakadályozására egy (34) merevítő kar szolgál (3. ábra), melynek alsó vége a (35) kengyel segélyével a tengelyhez van erősítve. A (34) kar a tengelytől rézsútos irányban halad fölfelé és a (22) tárcsához erősített befelé nyúló (36) fül nyílásán lép át, melyben a szorító csavaranyák segélyével rögzíttetik. A (34) merevítő kar a (22) tárcsára ható erőket, melyek azt elcsavarni vagy elbillenteni törekednek, felfogja és a tárcsának a tengellyel való szabad forgását biztosítja. A (3, 4) nyújtók könnyen összekapcsolhatók a mellső és hátsó tengellyel, míg a forgó zsámoly részei a kocsivázhoz vagy annak rúgóihoz erősíthetők. A (22) tárcsából lefelé nyúló (23) tartók ívalakú hasítékai lehetővé teszik, hogy a forgó zsámoly különböző vastagságú tengelyekre legyen szerelhető. A félköralakú (28) koszorúkat a hozzájuk erősített két (29) könyökkar segélyével illesztjük a (22) tárcsa szélére és azután az egymásra fektetetett (29) karokat a kengyelek segélyével a kocsi rúgóihoz foglaljuk. A mellső tengely elfordulása alkalmával a hátsó tengely ugyanolyan szöggel, azonban ellenkező irányban tér ki úgy* hogy a kocsi kis helyen megfordulhat. A (3, 4) nyújtók mellső végei és a fölvételükre szolgáló kapcsolóvasak villái közé (37) bőrtárcsák helyezhetők (7. ábra), melyek (38) fémlemezzel vannak borítva, hogy a súrlódás folytán föllépő kopás csökkenjen. A nyújtók hátsó végein hosszúkás alakú (39) tárcsák vannak alkalmazva (8. ábra), melyek az összekapcsolt részek által okozott rezgéseket és zörejeket fölfogják. Ez utóbbi tárcsák azonban el is hagyhatók.
