44761. lajstromszámú szabadalom • Elreteszelő berendezés önműködő lőfegyvereken a töltés meggátlására tökéletlen závárzatmechanizmus esetében

4. ábra a 3. ábrához tartozó fölülnézet, az 5. ábra metszet a 3. ábra B—B vonala szerint, a 6. ábra a závárzattok és födél metszete a 3. ábra C—C vonala szerint; a 7. ábra a födél és elreteszelő berendezés alulnézete. Mint azt már említettük, a megrajzolt fegyver záró-, illetőleg" elreteszelő berendezésének lényeges részei a fegyver (h) 'tokjának hátsó részén ágyazott, lengő elreteszelő 'emelők vagy (b) támasztókarok, melyek kényszermozgásszerűen vannak vezetve és az elzárás létesítése után befelé állva, a záróhelyzetben lévő dugattyút hátsó végén két oldalt megtámasztják és így elreteszelik. Ezért a szóban lévő elreteszelő berendezés természetesen akként van elrendezve, hogy mikor ezek a fontos résizek elhelyezve nincsenek, tehát hiányzanak, működésbe jöhessenek. Ebből a célból a (h) závárzattok az adott (esetben fölfelé leemelhető, a závárzattok nyílását lefödő és a tok (hl) hátsó falával rugalmas (e) tolókilincs segélyével kapcsolt (d) födelének belső oldalán egy rugalmas (m) kar van elrendezve, melynek a (b) támasztókarok helyére eső részén egy-egy ;(n) csapja, vagy más kiugrása, a záródugattyú helyére eső részén pedig egy (o) elreteszelő orra, válldarabja stb. van. A támasztókarok helyének megfelelően az (:n) csapok az (m) kar oldalt alkalmazott harántlécein, az (o) elzáró orr vagy válldarab pedig' a födél egy (p) vezetékébe betolt és így rögzített (m) kar mellső részén van elrendezve. Maga a dugattyú mellső részén, fölső oldalán az (o) elreteszelő orral korrespondeáló (i) szemölccsel vagy válldarabbal van ellátva. Mikor a támasztó karokat elhelyeztük, az (n) csapok a támasztókarok fölött fekszenek, miáltal az elreteszelő berendezés az 1. ábrán látható helyzetben van rögzítve, melyben a záródugattyú • (i) szemölcsével együtt szabadon, tehát anélkül, hogy 6iZi"t' S/Z (o) elreteszelő orr meggátolhatná, előre és hátra mozoghat, vagyis szabályos töltőmozgását végezheti. | Ha ellenben a závárzat tökéletlen össze| állítása következtében a támasztókarok j hiányzanak, az (n) csapok támasztékokat | nem találnak, úgy, hogy az (m) kar rugal-i masan lefelé szorulhat és (o) orrával az (i) dugattyúszemölcs pályájába fogódzhatik és evvel a dugattyú előre- vagy hátramozgását meggátolhatja. Ami az (i) szemölcsöt illeti, megemlítendő, hogy GZi 3J dugattyú közepén alkalmazott tölténykihúzóra való tekintettel, két különálló félből áll. A 8—10. ábra a találmány tárgyának további foganatosítási alakját tünteti föl, melynél a tok födelében elhelyezett rugalmas elreteszelő kar aránylag rövid egykarú emelő, mely a závárzatfödél hátsó részén van elrendezve és hátsó részén van az elreteszelő orral fölszerelve. A 8. és 9. ábrán a részek az 1. és 2. ábrának megfelelő vetületben, a támasztókarok elhagyása mellett, a 10. ábrán pedig fölülnézetben láthatók, mikor a tokfödél részben ki van törve. Eme foganatosítási alaknál az jelreteszelő kar aránylag rövid, jegykarú (x) emelő, melynek hátsó oldalán az (o) elreteszelő orr van kiképezve úgy, hogy ez utóbbi működési helyzetében a dugattyú (i) szemölcse vagy válldarabja közvetítésével a dugattyút hátsó végén megfoghatja. Az elreteszelő kart képező (x) emelőn ugyancsak (n) csapok vannak alkalmazva, melyek akkor, mikor a závárzatot helyesen állítottuk Össze, a (b) támasztókarokra fekszenek és így a dugattyú szabad mozgását teszik lehetővé. Eme berendezés működési módja egyébként ugyanaz., mint az elébb leírté. Hogy azi elreteszelő kar rugalmas legyen, külön (z) rúgó van alkalmazva, mely egyúttal a födél (e) rögzítő kilincsére is hat. Az első foganatosítási alaknál ugyanebből a célból a rugalmas (m) elreteszelő kar van akként kiképezve, hogy a födelet rögzítő (e) tolókilincs rúglója gyanánt szerepelhessen, mely célból !a (p) részén túl ' annyira meg van hosszabbítva, hogy hátsó