44760. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csövű löveg a závárzat önműködő nyitására és zárására szolgáló berendezéssel

— 5 — Közvetlenül azután, hogy az (f2) toldat a | <T) váltó előtt elhaladt, ez a (V) rúgó nyo mása alatt a rajzon látható állásba ugrik vissza. Előrefutásnál az (f2) toldat a (h3) lejtős fölület és a váltó által képezett átvezetőnyílásba megy úgy, hogy a (C, Cl) tolóemelők a nyitó rúgók hatása alatt kilenghetnek és a závárzatot nyithatják. A berendezés és működési módja egyébként az előbb leírt foganatosítási alakéval egyezik meg. A 15-—21. ábrán látható foganatosítási alak oly löveghez való, melynél a töltés önműködően történik. Ez a foganatosítási alak az előbb leírttól annyiban tér el, hogy a (Q) retesz és az (0) üreges hengernek vele együtt működő része másként van kiképezve, továbbá, hogy a (Q) reteszt és a hozzátartozó nyugaszt kapcsolatba és kapcsolaton kívül hozó tagok is mások. Az (0) hengernek az első foganatosítási alaknál alkalmazott (o2) bordája itt elmarad. Az (ol) bordának két különböző mélységű, egymáshoz csatlakozó (o5 és 06) nyugasza van (16. és 18. ábra). Az (o5, 06) nyugaszokkal együttműködő (Q) retesz a <K1) hengernek a (B) fölső lövegtalp fölé nyúló (k2) toldatába van ágyazva és a (Q) reteszegyik végén horog alakban le van hajlítva. A (Q) retesz lehajlított végének belső oldalán alkalmazott, lejtős (q2) fölület egy (W) rúd két (w2, w3) lejtős fölületével működik együtt, mely rúd a (B) fölső lövegtalpon alkalmazott (X) vezetőkarban függélyes irányban eltolható, A (Q) retesz lehajlított végének külső fölületén a (q3) lejtős fölület van kiképezve. Ez arra szolgál, hogy az (X) vezetőkaron alkalmazott lejtős (x3) fölülettel együttműködjék. A berendezés többi része az első foganatosítási alakéval teljesen megegyezik. Lövés előtt a részek a 15. és 16. ábrán látható helyzetet foglalják el. Lövés után az (A) lövegcső a (B) fölső lövegtalpon visszafut. Ez alatt a nyitó és záró rúgó — a rajzon csakis az (S) záró rúgó van ábrázolva — az előbb leírt módon megfeszül. A lövegcsővel a (KI) vezetőhenger (k2) toldata is visszafelé mozog, mely toldatba a (Q) retesz van ágyazva. A (k2) toldatot ezalatt a (k4) léc az (X) vezetőkar (x4) toldatában vezeti. A csővisszafutás vége felé a lejtős (q3) fölület a lejtős (x3) fölületbe ütközik és ennek mentén csúszik. Ennek következtében a (Q) retesz annyira eltolódik, hogy a visszafutás végén a 16. ábrán pontvonalasan jelzett állást foglalja el, mely állásában az (o5) nyugasz fenekét éri. Előrefutásnál a (Q) retesz első sorban az (o5) nyugasz (o7) fölületére fekszik és az üreges (0) hengert a föntebb leírt módon magával viszi. Mikor az előrefutás befejeződött, a závárzat nyílik és a rajzon nem ábrázolt berendezés új töltényt visz be a csőbe. A részek ebben a pillanatban a 17—19. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt helyzetet foglalják el. Közvetlenül ezután az önműködő töltést végző berendezés egy része a (W) rudat a 19. ábrán látható helyzetből a 20. ábrán látható helyzetbe emeli. Mialatt ekkor a rúd (w2) lejtős fölülete a retesz (q2) lejtős fölülete mentén mozog, a (Q) retesz az (o5) nyugaszából kiemelkedik úgy, hogy az (06) nyugasz fenekének közelében foglal helyet. Ennek következtében az (S) záró rúgó kezdeti feszültségét elveszteni és a závárzatot zárni kezdi. Ez a zárómozgás rövid idő multán megszakadj mert az (06) nyugasz (08) fala a (Q) reteszt éri, miáltal az üreges (0) henger ismét rögzítve van. Az ék ekkor a fenékdarabba annyira behatolt, hogy a töltényfenék (Z) szélét éppen túlfödi (v. ö. a (D) éknek és a (Cés Pl) emelőkaroknak a 17. és 18. ábrán pontvonalasan jelzett helyzetét). Most már a (W) rudat a töltőberendezés egy része tovább, és pedig a 21. ábrán látható helyzetbe emeli. Ez alatt a lejtős (w3) fölület a (q2) fölület mentén csúszik úgy, hogy a (Q) retesz is kiemelkedik az (06) nyugaszból. Ekkor az (S) záró rúgó feszültsége még tovább csökken és a závárzat ennek következtében teljesen elzáródik. Miután a (W) rudat a töltőberendezés egy része ismét az eredeti állásába aülyesztette le (15. ábra), az egyes részek ismét a 15. és 16. ábrán