44760. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csövű löveg a závárzat önműködő nyitására és zárására szolgáló berendezéssel

cső tüzelő állásánál és a závárzat nyitott állapotánál tünteti föl, a 18. ábra a 17. ábrához tartozó fölülnézet, részben metszet, a 19. ábra metszet a 18. ábra 19—19 vonala szerint, alulról nézve, a 20. és 21. ábraa 19. ábrának megfelelő vetület arészek más viszonylagos helyzeténél. Az 1—12. ábrán látható első foganatosítási alaknál az (A) lövegcső, melyet az (al) szarv a visszafutásfékkel és az előretoló val köt össze, a (B) fölső lövegtalpban eltolhatóan van ágyazva. A visszafutás fék és előretoló rúgó a rajzon ábrázolva nincs, szerkezete tetszőleges ismert szerkezet lehet. A závárzat nyitását és zárását a lövegcső fenékdarabján ágyazott (C, C) tolóemelő közvetíti, melynek (Cl) karja (c2) szívdarabjával a (D) záróék (d2) tolócsavarhornyába fogódzik (5., 8. és 11. ábra). A villaalakú (E) kidobó a lövegcső fenékdarabjába ágyazott (e) tengelyre van ékelve, (1. 3., 8., 9., 11. és 12. ábra) és (e3) orrokkal van fölszerelve, melyek a záróékbe lengethetően ágyazott (G) diókkal (3. és 12. ábra) akként működhetnek együtt, hogy a kidobó ók kifelé mozgásának végén kilengjen (12. ábra). A (G) diók mindegyike egy-egy (meg nem rajzolt) rúgó hatása alatt áll, mely a diót a 3. és 12. ábrán látható helyzetben törekszik tartani. Az eddig felsorolt berendezések ismeretesek úgy, hogy leírásuk fölesleges. A (IC, Cl) tolóemelő (c4) tengelyén lazán forgathatóan egy (F, F) szögemelő van fölékelve, melynek (F) karja akkor, mikor a lövegnek önműködően kell dolgoznia, a tolóemelő (C) karjával van kapcsolva. A szögemelő (F) karjának ebből a célból egy (f3) ürege van (1. ábra), melybe a tolóemelőbe ágyazott, rúgónyomás alatt álló (c3) elreteszelőretesz fogódzik be. A (c3) elreteszelő retesz szögemelő gyanánt van kiképezve és akként ágyazva, hogy mikor a tolóemelő markolatát megfogjuk, a kéznyomás által az (f3) üregből kiemelhetjük. Az (F) emelőkar alsó oldalán (f2) toldattal van ellátva, mely a lövegcső előre és hátrafutásánál a fölső lövegtalp (H) vezetősínjén csúszhatik (7., 8. ábra). Ez a vezetősín meggátolja, hogy a lövegcső mozgásánál a tolóemelő kilengjen és igy a závárzat kinyíljék. Az (f2) toldatnak lejtős (f6) felülete van, melynek célját később fogjuk ismertetni. Az (F, FI) szögemelő (FI) karja egy (J) szánnal van összekötve, mely a lövegcső fenékdarabján megerősített, |_j = keresztmetszetű (K) egyenesbe vezetésben tolható el. Az (FI) kar ebből a célból az (fö) vezetékben mozgó (f4) vezetődarab segélyével a (J) szán (i) csapját túlfedi (4. ábra). A (J) szán, melynek keresztmetszete derékszögű négyszög, a hengeres (J) dugattyúba megy át, ez pedig a (J) rúdban folytatódik, melynek szabad végére a hengeres (L) csavarház van felcsavarva. A (J) és (Jl) részek alakításának megfelelően a (K) egyenesbe vezetés |_l = keresztmetszete hengeres keresztmetszetbe megy át. Az egyenesbe vezetés utolsó (KI) része a fölső lövegtalpon túlnyúlik és a •fölső lövegtalpon fölerősített (M) ágyazás útján van megtámasztva, melyben a (KI) rész a lövegcső előre- és hátra mozgása közben eltolód hátik. Az egyenesbe vezetés (KI) részébe egy (N) csődarab van becsavarva, mely a (J2) rúd (L) csavarházának vezetéséül szolgál a (J, Jl, J2) részeknek a (K, KI) egyenesbe vezetéshez viszonyított elmozdulásánál. Az egyenesbe vezetés (KI) részében, továbbá egy egyik oldalán elzárt, üreges (0) henger is el van rendezve. Az üreges henger feneke, mely a (J2) rúd átvezetésére furattal van ellátva (2., 7., 8, 10. és 11. ábra) két egymásban elhelyezett (R) és (S) csavarrúgó támasztéka gyanánt szolgál. Eme rúgók közül a belső (R) rúgó a závárzat nyitására, a külső (S) rúgó pedig zárására szolgál. Az (R) nyitó rúgó másik támasztékát az (L) csavarház képezi, az (S) zárórúgóét pedig az (N) csődarab (n) toldata. Mint az a rajzokból magyarázat nélkül kitűnik, a két ellendarabnak az (0) üreges hengerfenekétől való távolságát az (N) csődarabnak a (KI) vezetőhengerhez, illetve az (L) csavarháznak a (J2) rúdhoz viszonyított