44725. lajstromszámú szabadalom • Brikettek kéntartalmú anyagból és eljárás azok előállítására
— 2 ~ útján kapunk. Ezen folyadékot úgy tekinthetjük, mint a szulfitnak és a fa extrakt anyagai kondenzálási termékének oldatát, mely meg nem bomlott szulfitet és kevés szulfátot tartalmaz. A jelen eljárás foganatosításánál a főzőedényből jövő huiladéklúgot alkáli vagy földalkáli, pl. marónátron vagy mésztej hozzáadása által teljesen vagy megközelítőleg neutralizáljuk. A hozzáadandó alkáli mennyisége a hulladéklúg savtartalmától függ és próbák útján állapítandó meg. Neutralizáiás után a hulladéklúgot vákuumban kb. 30° Bé-ra koncentráljuk. Föltaláló azt találta, hogy ha a koncentrált meg nem bomlott szulfithulladéklúgot, melyet mészhozzáadással teljesen neutralizáltunk vagy legföljebb gyöngén bázisosá tettünk, finoman elosztott kéntartalmú anyag számára kötőszer gyanánt alkalmazzuk, akkor olyan briketteket kapunk, melyek nem higroszkóposok, igen kemények és kezelés, valamint nedves levegő behatása által károsan nem változnak meg. A jelen találmány szerint előállított brikettek vízállósága olyan nagy, hogy azok, gyakorlatilag véve, nagyság és alak tekintetében még akkor sem változnak meg, ha 1—10 napig vízben feküsznek. A szóban forgó brikettek pörkölése tehát könnyebben és gyorsabban foganatosítható, miután szállításnál és raktározásnál nem vesznek föl nedvességet, tehát pörkölésnél nem kpll nedvességet kihajtani ós az összes fölhasznált tüzelőanyag csak a kén kiűzésére szolgál. A szulfithulladéklúgok előállításánál farost vagy másféle biszulfitoldattal — CaH2 (S03 )2 vagy MgH2 (S03 )3 -vel vagy a kettő elegyével — kezeltetett; a biszulfitok, kémiailag szólva, kétszer annyi kénessavat tartalmaznak, mint amennyi a bázis neutralizálására szükséges. Lényegileg ugyanez az arány áll fönn a hulladéklúgban is a bázis és kén között és elégetésnél a fölös kénessav eltávozik. A piriteknél tehát, melyeket ezen hulladéklúggal briketteztünk, ezen kénessav hozzászegődik a piriték pörkölésénél keletkező kénessavhoz, míg a hulladéklúg kénessavjának maradéka a bázissal szulfitté, vagy különös pörkölési föltételek mellett, szulfáttá egyesül. A hulladéklúg tehát több kénessavat szolgáltat, mint amennyi szükséges, hogy az abban foglalt bázist pörkölésnél lekösse és a brikettekből keletkező kénessavból semmi sem fordíttatik a bázis lekötésére. A szulfithulladéklúg lényegileg egy mész vagy magnézia-vegyületnek oldata, kénnel és orgános anyagokkal és ennek folytán, ellentétben a többi kötőszerekkel, hozzájárul az egész brikett kéntartalmának növeléséhez, míg az égetésnél vagy pörkö-i lésnél a mész vagy magnézia a piritek kénjéből semmit sem von magához, ami jelentékeny fontosságú. Meggyújtásnál a könnyen gyúladó orgános anyagok lényegesen elősegítik az égést. Az elmondottakból kitűnik, a szulfithulladéklúgnak kéntartalmú anyag kötőszere gyanánt való nagy fontossága. A briketteknek a jelen találmány Bzerint való előállításánál a kéntartalmú anyagot valamely alkalmas módon annyi szulfithulladéklúggal keverjük, hogy olyan massza keletkezzék, mely elegendően plasztikus, hogy a kivánt alakba legyen hozható. A hulladéklúg mennyisége a kéntartalmú anyag szemcsenagyságától függ, valamint a keverési módtól és a keverőberendezéstől is. Az így előállított plasztikus masszát azután sajtolás útján vagy más módon a brikettek kivánt alakjára hozzuk és célszerűen mesterséges meleg segélyével megszárítjuk, mire azután a brikettek használatra készen vannak. A kéntartalmú anyag állhat piritekbői vagy általában kéntartalmú vas-, réz- vagy nikkelércekből vagy kénsavat tartalmazó anyagokból. SZABADALMI IGÉNYEK: 1. Eljárás kéntartalmú anyag brikettezésére, pl. pörkölési célokra, jellemezve azáltal, hogy az aprított nyersanyagot szulfithulladéklúggal összekeverjük, ezután ismert módon a kivánt formába hozzuk és megszárítjuk.
