44668. lajstromszámú szabadalom • Vasúti síntalp
teni, mert a nem rugalmas megerősítésnek az volna a következménye, hogy valamely tárgy, pl. éles kő, egy szeg vagy efféle, mely véletlen folytán a sín és kerék közé kerül, előidézhetné, hogy a sín a szilárd vaskapcsolatokat átmetszi, mire az ilykép felszabadított sín elesik vagy oldalt kiszoríttatik. Ezen rugalmasság többféle úton érhető el Az 1—5. ábrákon bemutatott megerősítési módnál az (1) tartótuskóba a sín megerősítéséhez (4) fatuskók vannak behelyezve. Ha a sín fába szegecseltetik vagy csavaroltatik, akkor az említett esetben nem történik más, mint hogy a sínszeg vagy csap a fába kissé benyomódik anélkül, hogy a sín ágyazatából kijutna. Minthogy a tapasztalat azt mutatta, hogy ily fatuskók fölülete sokkal gyorsabban rothad, mint alsó részük, egy fölső (4) és egy alsó (5) részre vannak osztva, melyek közül a fölső rész könnyen kicserélhető, anélkül, hogy a síntalpat helyéből el kellene mozdítani, míg az alsó rész a síntalpba be van öntve és fecskefarkkal bír úgy, hogy nem lehet kivenni anélkül, hogy kettétörnek. Ha új tuskót akarunk behelyezni, akkor azt valamivel rövidebbre készítjük, mint az eredetit és egy (6) ék (4. ábra) segítségével egyik végén megerősítjük. A fatuskók legfölső (4) része ellenben lazán nyugszik a betontuskóban lévő mélyedésben, mely a síntalp közepe felé néző oldalán nyitva van úgy, hogy a tuskó ezen része, ha a sínszögek kivétetnek, félretolható, egy *új tuskó oldalról betolható és a sínszögek segítségével megerősíthető, még pedig mindez aaélkül, hogy a síntalpat helyéről elmozdítani vagy kicserélni kellene. Minthogy a legalsó tuskó sokáig fekhetik anélkül, hogy kicserélni kellene, a (4, 5) tuskók jelzett elrendezése által lényeges idő- és munkabér megtakarítás érhető el, amennyiben a fatuskó kicserélése sokkal gyorsabban ós olcsóbban eszközölhető, ha a síntalp helyén maradhat. A legalsó (5) tuskó végső fölületei rézsútosan vannak levágva (1. ábra), ami által azt érjük el, hogy a sínekről a BÍntalp keresztirányában gyakorolt nyomás ezen rézsútos fölületek által a beton legtömörebb részére vitetik át és nem a tuskó oldaláin lévő, aránylag vékonyabb betonbordákra. A tuskó oldalai és a beton közé nemez, aszfalt-parafalemez vagy hasonló rugalmas anyagból való (7) réteg helyeztetik be a fa ereivel párhuzamosan, ami által azt érjük el, hogy egyrészt a fa, mely ereihez merőleges irányban leginkább mozog, nyáron, ha beszárad, nem válik le vagy télen, ha felduzzad, a betont nem repeszti meg és másrészt, hogy a tuskó körül víz nem hatol be. Hogy a kerekeknek a sínekre állandóan gyakorolt ütéslökés káros hatását megszüntessük, nemezből vágy más rugalmas anyagból való (8) réteget lehet az (5) tuskó alá és esetleg a (4, 5) tuskók közé is helyezni. Ezáltal az utazás keménysége, mely a vastalpak alkalmazásánál észlelhető, elkerültetik. A sínmegerősítés egy másik elrendezése a 6. ábrán van föltüntetve; itt a (12) tuskó betonból van és mélyítésekkel van ellátva, amelyekben a sínek fogvatartásái a szánt (14) kampók vagy csapok vannak alkalmazva. A szükséges rugalmasság elérése céljából, a síntalp és a betontuskó oldalai között lévő közbenső (15) tér, miután a betontuskó nemez vagy parafa vagy hasonló rugalmas aiyágból való lemezen van alkalmazva, parafának vagy hasonlónak cementtel, magnezittel vagy hasonlóval készített keverékkel, mint kötőanyaggal öntetik ki. A síntalpak vasbetétje a (9, 10) hosszgerendákból áll, melyek egymással a (11) rács útján vannak összekötve, mely a sínek alatt a legsűrűbb, ami által a síntalp a lehető legnagyobb rugalmasságot nyeri. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti síntalp vasbetonból, jellemezve egy-egy sín alatt elrendezett két betontuskó által, melyek keskeny és lefelé éles profillal biró egy vagy több vasbeton-gerenda által vannak egymással összekötve és melyekbe a sínek megerősítéséhez (5) fatuskók vannak beeresztve.
