44661. lajstromszámú szabadalom • Kommutátor szerkezet több egymástól független, önmagában zárt tekerccsel bíró gépekhez
megjelent 1909. évi március lió 24-én. MAGY. SZABADALMI kik. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 44661. szám. vil/g. OSZTÁLY. Kommutátorszerkezet több egymástól független önmagában zárt tekerccsel biró gépekhez. WINDRATH ERNST ELEKTROTECHNIKUS ENGELSKIRCHENBEN. A bejelentés napja 1907 december hó 12-ike. Nagy feszültség számára, amilyen különösen egyenáram nagy távolságra való átvitele céljából) kívánatos, hasznavehető kommutátorok előállítása eddig azért nem volt lehetséges, mert ja legnagyobb potenciálkülönbségek |az eddigi szerkezeteknél a kommutátor semleges zónáinak aránylag rö,vid közeiben lépnek föl. Nem célszerű ugyanis nagyobb típusokat kétsarkúvá kiképezni, illetve a semleges rónákat nagyobb távolságra hozni, mert a nagy kétsarkú típus nem gazdaságos, ^amennyiben sok vasat és rezet emészt föl. Ennélfogva nagy gépeknél csak többsarkú típusokra vagyunk utalva. Miután jazonban ezeknél a semleges zónák sűrűn 'egymásután és egymáshoz közel fekszenek és a kommutátor eddigi szerkezete nem nyújt módot arra, hogy a legnagyobb potenciálkülönbségeket nagyobb távolságra hoiszuk ezen helyek távolságánál, azért az üzembiztonság is korlátolt. Ennek iok!a abban rejlik, hogy egy bizonyos feszültséget túllépve, amely valamivel 1000 Volton fölül van, szikrázás., ill. forgó fém- és szénrészecskék folytán elkerülhetetlen fényív, illetve rövid záródás létesül. Dacára ennek, miután az egyenáram a váltóárammal szieniben némely tekintetben előnyöket nyújt, nagy feszültség előállításánál egyenáramra tértek át, amenyr nyiben az elérendő feszültségheiz szükséges számú, legnagyobb megengedhető üzemfeszültségű egyenáramú gépet sorosan kapcsoltak. Megkísérelték ugyan több gép helyébe egyetlen egy gépet alkalmazni, amennyiben egy horgonyra több egymástól független, önmagában zárt tekercset alkalmaztak. Az egy tekercshez szükséges lamellacsoport külön kommutátoron lett elhelyezve, és- a többsarkú típusnak megfelelő további lamellacsoportokkal a sarkok egymásutánja szerint, ^körülbelül Mordeytekercs módjára, összekötve. Az egy tengelyen egymás mellett elhelyezett ily kommutátorok száma a tekercsek számának felelt meg, melyeket a kefék és kommutátorok megfelelő kapcsolásával sorosan kapcsoltak1 . Minél többsarkú típusokat alkalmaztak, annál nagyobbak és drágábbak lettek az egyes kommutátorok is olyanynyira, hogy több gépnek egymásutáni kapcsolása jóval olcsóbbnak bizonyult. Ezen találmány tárgyánál ezzel szemben csak egyetlen egy kommutátorra van szükség, melynél az egyes tekercsek lamellacsoportjai egymásba vannak tolva. Ezen
