44606. lajstromszámú szabadalom • Palackzár
- 2 — A palack (1) nyakában a (2) gyűrűs horony van kiképezve, melynek (3) alsó része a zár fészkét (4) fölső része pedig1 a vállat alkotja, melyre a zár záró részei tér maszkodnak. A zár fészkének nyíláisa valamivel szűkebb, mint a palack szájának fölső nyílása. Á zár lényegében a kerek (5) fémtárcsából áll, melynek (6) karimája föl van görbítve. A karimát a (8) (bevágások vagy üregek bizonyos számú (7) szárnyakra osztják. A gyakorlatiban az eredmény akkor a legjobb, ha a karimát négy osztályra osztjuk, mint ez a rajzon föl is. van tüntetve. A találmány tárgya azonban lényegében akikor sem változik, ha az osztályok számát tetszés szerint máskép választjuk meg. Az összes vagy egyes ilyen osztályok a (9) nyelvekkel vagy nyúlványokkal vannak ellátva, melyek anyagmegtakarítás céljából az, osztályoknál célszerűen keskenyebbek. A fémtárcsa alsó részéhez a (10) lap vagy tárcsa van erősítve', mely parafából, gumiból vagy más összenyomható anyagból készül. A (10) lap rendeltetése, hogy tökéletesebb zárást biztosítson és a palack taritalmának a fémmel való érintkezését megakadályozza. A parlafiáiból vagy hasonló anyagból kész,ült tárcsának átmérője körülbélül -ugyanakkora, mint a fémtárcsáé és mindkettőnek játmérője' valamivel kisebb, mint a palack jszájnyílásia, de nagyobb, mint a zár fészkének a nyílása. 'A zár alkalmazása a követtaő: A zárat a palack nyakiába helyezzük úgy, hogy a 2. ábrán látható mjódon a zár fészkébe fekszik és kerületével a fészek szélét elfödi. Ezíután a zárra dugattyúval fiig1 gőleges nyomást .gyakorolunk mindaddig, míg a parafából vagy hasonító anyagból kér sasült tárcsa a fészekre jól föl nem fekszik és részben annak a nyílásába bele nem szorul (3. ábra). Ezután a zárra a gyűrű® horony síkjában sugárirányú nyomást gyakorolunk, hogy a karima sizárnyai oldalt való kitágulásuk következtében a horonyba kenUjen-ékl Minden szárny a másiktól függetlenül szorítható be. Ez pl. akkor szükséges, ha a horony fekvése a nyíláshoz képest excentrikus. Ezután a szárnyakat aiz egyik oldalon erősebb mértékbeli görbítr jük ki, mint a másjik oldalon. Ennélfogva a horony szabálytalanságai a szoros zárást nem akadályoznák, minek folytán a palaokokat nem kell oly gondosan készíteni, mint azt az eddig ismeretessé váltaáraknál szükséges volt. Ha a nyomás megszűnik, a karima osztályai a (4) váll alatt vannak úgy, hogy a tárcsa szorosan fölfekszik és a fészek nyíláséban foglal helyet. Tömítésre legcélszerűbben parafatárcsát hasznár lünk, mivel ez az anyag összenyomható és a fészek fölső fölületének és szélének netáni szabálytalan részeibe jól bele illeszkedik és így tökéletes zárást biztosít. Ha parafából vagy hasonló anyagból készült tárcsa alkalmazta tik, úgy ez képezi a záró részt, a fémtárcsának es a karimának csak tartó szelepe van, özek a részek a záró részt erősen a helyére szorítják. Mivel a karimát utólagos nyomással a horonyba kell szorítani és nyomóállásában kell tartani, szükséges, hogy a karima osztályai szilárd anyagból késlzüljenek, hogy miután a kezdeti befelé való görbítés által a palack szájának a (4) vállak által képezett szűk részébe beszoríttattak, a ho.ronyba könnyen ibecsappanhassanak. Minthogy a karimaosztályok kifelé a horony falába vannak szorítva, a nyelvek oly helyzetbe hozhatók, melyben nem képeznek akadályt, azonban könnyen megfoghatók, ha az erősítő szárnyakat a horonyból ismét ki kell húzni. A (9) nyelvek célszerűen a palackszáj széle fölé. görbíttetnek (4. ábra). Ha a zárat el kell távolítani, akkor az egyik nyelvet kézzel vagiy valamely alkalmas szerszámmal befelé görbítjük mindaddig, míg* iazi illető karimaszárny a horonyból ki nem lép és a horonnyal való összefüggése mielg nem sszünik. Mint már említettük, ehhez, igen csekély erő szükséges. Mintán egy vagy több osztály oldatott, a zár annyira föl van szabadítva, hogy készei könnyen eltávolítiható. A találmány tárgya a nyelvek számára, kiképzésére, alakjára és helyzetére nem
