44599. lajstromszámú szabadalom • Lapátrögzítés turbinák és effélék számára

rész egyesítése az üllő hornyában nnegy végbe, miközben a trapezrkeresztmetszetű szalag a betétek és lapátok töviseit fecskefarkalakban kissé szétfeszíti. Az összekötő szalag, hogy minél biztosabban tartassék helyén, a 11. ábra szerint fogazással látható el. Az üllőben való összecsömöszölés után a lapátok és betétek, mint már említve volt, szilárdan a (k) szalaghoz nyomódnak, mely ily módon összekötő eszköz gyanánt szolgál és az össizes részeket .koszorúdarabokká, teljes gyűrűvé vagy egyenes darabbá egyesíti. Az 1—4. ábrák szerinti (d) drót ugyanezen célból szintén fogazással, /barázdákkal vagy rovátkákkal látható el. A lapátok és betétek végébeillesztett szalag a 8—10. ábrák szerint egy oldalsó (m) szalaggal is helyettesíthető. . Ha' az összefoglalt lapátok a mintában vannak, akkor a lapátok fejvégei, mint az 1. ábra a (z) helyen mutatja, körülhurkolhatók. A szegmensek, koszorúk vagy egyenes vonalú darabok, mihelyt a dobon vagy köpenyfalon a számukra rendelt hornyokba vannak helyezve, ez utóbbiakban valamely alkalmas módon, pl. feszítő gyűrűk segélyével rögzíthetők, vagy pedig a lapáttövek mindegyik oldalára egy-egy tartószalag illeszthető, mely a lapáttöveket és a betéteket rögzíti. A találmánynak egy további foganatosítási alakja abban áll, hogy a betétek egyik vagy mindkét oldalán egymást kölcsönösen rögzítő kiugrások és kivágások vannak alkalmazva, [melyek olyan alakkal bírnak, hogy a kellő helyzetbe hozva és az üllő hornyában összeszorítva, egymást kölcsönösen szilárdan tartják. A kölcsönös rögzítésnek vagy összekapcsolásnak egy kiviteli alakját a 12. ábra Szerint úgy foganatosíthatjuk, hogy a (b) betéteknek egyik, pl. homorú oldalán kétkét (n) kiugrást alkalmazunk, melyek egymástól a lapát szélességével egyenlő távolságban feküsznek. 'A következő betét szomszédos oldalán viszont két (o) bevágás van, melyekbe az (n) kiugrások az összeállítási művelet alatt beszoríthatnak. A bevágások a kiugrásokra rézsútosan állhatnak, hogy á rögzítő hatás minél nagyobb J legyen. Az (n) kiugrások és a megfelelő j (o) bevágások a lapáteaéleseégnél kisebb j távolságban is feküdhetnék egymástól, mely esetben a lapátok széled hasítékokkal lác tandók el, melyeken az (n) kiugrások átnyúlnak és ily módon a lapátok rögzítésé-S nek szilárdságát még jobban fokozzák. A 13. ábra szerinti kivitelnél minden (b) betét egy vagy több horogalakú (p) összekapcsoló résszel és ugyanannyi (q) bevágással van ellátva. Mindegyik betét kapcsoló horgai a szomszédos betét bevágásaiba kapaszkodnak, mihelyt a lapátok és betétek az üllő hornyában összeállíttatnak. Ennek befejeztével a lapátok szilárdan össze vannak kötve. A rögzítő részek alakja, száma és elhelyezése természetesen változhat. így pl. a 14. ábra szerint az összefoglalást az oldalt elrendezett, láncszemekhez hasonló (r) csuklótagok eszközlik, melyek (s) kampóikkal a betétek megfelelő kivágásaiba kapaszkodnak és az üllőben való összeállítás után az egész koszorút szilárdan tarják. A 12. ábrán föltüntetett összefoglalási móddal kapcsolatban egy drót vagy szalag is alkalmazható, úgyszintén a 13. és 14. ábra szerinti kiviteli alakoknál is fektethető a lapáttövekbe egy-egy szalag. A 15. és 16. ábrán föltűn te tett kiviteli alaknál a lapátokból (t) kiugrások vannak kisajtolva és a betétek megfelelő mélyedésekkel vannak ellátva úgy, hogy a lapátoknak és betéteknek az üllőben való összeszorítása alkalmával a lapátok kiugrásai a betétek mélyedéseibe nyomódnak, és ennek folytán az egész koszorút szilárdan összetartják. A 17. és 18. ábra szerint a betétek vannak (u) toldatokkal vagy töviseikkel ellátva, melyek a lapátok megfelelő kivágásaival vagy hasítékaival kapcsolódnak. Az üllőmintában összeszorított lapátok és betétek teljes gyűrűt vagy csak koszorúda-