44573. lajstromszámú szabadalom • Hornyolt tetőcserép

léce a fölső cserép (bl) hornyába kapasz-, kodik úgy, hogy egy önmagában lehor­gonyzott tetőföliilet képeztetik, mely egy vagy több cserép leemelését tökéletesen le­hetetlenné teszi. A tető födése céljából te­hát a cserepeket (e) fölfüggesztőorraik se­gélyével csak a tetőlécekre kell fölfügesz­teni, anélkül, hogy a cserepeket szögelés, lekötés vagy habarcsba való beágyazás által rögzíteni kellene. Hogy a tetőfödésnél az (a, al) hosszlé­ceknek a (b, bl) hosszhornyokba való beto­lását megkönnyítsük, az (a, al) lécek alámet­szését képező lécszélek a cserép fejvégén elhagyhatók vagy kivághatok úgy, hogy a tetőfödő munkás úgyszólván vezetékre talál, melynek segélyével a léceket könnyebben a hornyokba tolhatja. A lécszéleknek ezek az (f, f) kivágásai arra is szolgálnak, hogy a megrongálódott cse­repek kicserélését lehetővé tegyék. E célra a kicserélendő cserép fölött fekvő csere­peket annyira fölhúzzuk, vagy föltoljuk, hogy a kicserélendő hornyolt cserép sza­baddá tétetik, illetve a kicserélendő csere­pet lefödő fölső cserepek alsó végeikkel a az (f, f) kivágásokba kerülnek, mire az alsó kicserélendő cserepet az ezt lefödő két fölső cserép fölemelése által a belső tetőtérből a tetőlécről leemelhetjük és új cseréppel he­lyettesíthetjük. A 2. és 3. ábrában föltüntetett csere­peknél az alámetszett (a, al) hosszléceket a cserép közepéhez közelebb elrendezett külön bordák képezik, miért is az alámet­szett (b, bl) hosszhornyokat a cserép köze­pétől távolabb kell elrendezni. Az egymásbakapaszkodó lécek és hor­nyok mindegyik példánál a cserepek szilárd lehorgonyzását képezik. A cserepeket a szalagsajtók segélyével állíthatjuk elő, mely­nek szájdarabja megfelel a cserépkereszt­metszetnek. Az (f, f) kivágások előállítására az 1. áb­rán látható berendezés szolgálhat, mely két egymáshoz képest célszerűen beállítható (g) karból áll, melyek vége villás és a villák ágaik között ferdén állított (h) levágódró­tokat tartanak, melyek a lécszélek végét fer­dén levágják. A (g) karok a közös (k) tartó által az (i) kengyellel vannak összekötve, mely a (c) merevítőborda fölső végének le­vágására szolgáló (j) vágódrótot tartja; a (k) tartó a levágóasztalon van megfelelően elrendezve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hornyolt tetőcserép, jellemezve azáltal, hogy az egyik cserépfölületen egy vagy több alámetszett (a, al) hosszléc és a másik cserépfölületen egy vagy több alámetszett (b, bl) hosszhorony van egy­máshoz képest oly módon elrendezve, hogy a cserép összekötésénél az alsó tégla lécei vagy hornyai a fölső cserép hornyaiba vagy léceibe kapaszkodnak úgy, hogy tömített, önmagában lehor­gonyzott cserépfölület képeztetik. 2. Az 1. igénypont szerint hornyolt tető­cserép kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a léceknek vagy hornyoknak az alámetszést képező szélei a cserép fej­végén el vannak hagyva vagy le van­nak vágva, azon célból, hogy a tetőt könnyebben födhessük és a födött tető­fölület megrongálódott cserepeit kicse­rélhessük. 3. Berendezés a 2. igénypont szerinti cse­repeknél a lécek vagy a hornyok alá­metszését képező szélnek levágására, jellemezve két, a cserép fölső merevítő­bordájának levágására szolgáló drótot tartó kengyellel összekötött, villás végű (g) kar által, melyek ágaik között egy­egy (h) levágódrótot tartanak a léc-, illetve horonyszélek részére. _ N (1 rajzlap melléklettel.) t'alias részvénytársaság nyomdája Budapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom