44561. lajstromszámú szabadalom • A kőből, fából vagy más nedvszívó anyagból készült szabadban álló építési elemek szárításának és állandó szárazon tartásának berendezése
A jelen találmány szerint már most az említett hátrányokat azáltal szüntetjük be, hogy a kiszárítandó vagy a nedvességtől megóvandó építési elemeken belülről kifelé ereszkedő csőalakú csatornákat rendezünk el, melyek fölső végükön zártak, alul azonban a külső levegővel közlekednek. Ezen elrendezés a falakra nézve azzal az előnynyel jár, hogy az egyik falfölület sértetlen marad, a kőépítményeket és faszerkezetet illetőleg pedig azért előnyös, mert az alkalmazásával járó méretcsökkenés csak csekély mértékű és mindenesetre kisebb a hordképességnek a tartós nedvesség káros hatása folytán beálló csökkenésénél. A mellékelt rajzban a találmány tárgya több foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alaknak nézete. A 2, ábra annak függélyes harántmetszete. A 3. ábra a 2. ábra egy részletét nagyobb léptékben láttatja. A 4. ábrában a berendezés működési módját szemléltető kísérleti készülék van vázlatosan föltüntetve. Az 5. ábra egy második foganatosítási alaknak függélyes metszete. A 6—8. ábrák annak egyes részleteit függélyes metszetben tüntetik föl. A 9. ábra annak kisebb léptékű függélyes metszete. A 10. ábra egy harmadik foganatosítási alaknak részben nézete, részben függélyes metszete. A 11. ábra annak függélyes metszete. A csőalakú (a) csatornákat (1. ábra) egymáshoz képest eltolva, több vízszintes sorban rendeztük el a falban, amikor is az egyes csatornáknak úgy függélyes, mint vízszintes távolságát 1 m.-re választhatjuk. Hogy a csatornák egymás fölött függélyes vagy rézsútos sorokbán vannak-e elrendezve, az a berendezés hatására nézve lényegtelen. A csatornák hajlásszöge (2. ábra), valamint átmérője és hossza az építési anyag likacsosságától és egyéb körülményektől függően állapíttatik meg. Pl. egy 64 cm. vastag falnál a csatorna hosszát célszerűen 32 cm.-re, átmérőjét 3 cm.-re választhatjuk. A berendezés működési módját a 4. ábra szemlélteti. Az (1) edényben két, egymással nem keveredő folyadék van elhelyezve, pl. alul a (2) víz, fölötte pedig a (3) olaj. Ha az egyik végén zárt (4) próbacsövet szájával föifelé a vízrétegbe merítve, teljesen megtöltjük vízzel, ezt követőleg pedig a víz tükre alatt maradó szájjal, ferdén fölfelé tartjuk, akkor a külső légnyomás hatása folytán a próbaeső vízzel telve marad. Ha már most a próbacsövet önmagával párhuzamosan akként emeljük meg, hogy a cső szája részben vagy egészen az olajrétegbe jusson, pl. a (4i) állásba, akkor a "víz a cső alsó fala mentén lassan kifolyik, miközben egyidejűleg a fölső fal mentén olaj tódul be mindaddig, míg az olaj teljesen a víz helyébe lép. Ezen jelenség a 4. ábrában a lefolyásnak kbl. középső stádiumában van föltüntetve, ahol is az (5, 5X , 5a ) nyilak az olajnak, a (6) nyíl pedig a víznek mozgását jelzik. A leírt módon használt próbacsövet egyágú folyadékemelőnek tekinthetjük, eltérően a technikában általában használatos azon folyadékemelőktől, melyeknél két egymástól elkülönített és egy közös csúcspontban egyesülő elágazás van elrendezve. A fölső végükön zárt, rézsútos (a) csatornákkal ellátott falban (3. ábra) hasonló módon két, egymással ellenkező irányú, fajsúlyuk szerint rétegeződő (x, y) áramlás létesül, melyek közül az egyik aránylag szárazabb, valamivel melegebb, míg a másik nedvességgel telített és valamivel hidegebb légáramból áll. A betóduló fölső légáram a külső levegőnek nedvességtartalmával és hőmérsékletével, tehát pl. hygrometricus úton mért 70%-os nedvességtartalommal és 15° C. hőmérséklettel bír. A betóduló légáram a falnak belső, tehát nedves részében elég ideig megmarad, hogy nedvességgel teljesen telíttessék. Az ekkor cseppfolyós halmazállapotából gőzzé alakuló víz az elpárolgásálioz szükséges melegmennyiséget részben a falazatból, részben a betóduló levegőből vonja el, minek folytán a csatorna belsejében alacsonyabb hőmérséklet uralkodik, mint annak környezetében és a falnak külső
