44551. lajstromszámú szabadalom • Fémből készült izzószálak elektromos izzólámpák számára
Megjelent 1909. évi március hó 271-én. MACxY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 44551. szám. - Vll/h. OSZTÁLY. Eljárás fémből készült hajlított izzószálak előállítására elektromos izzólámpák számára. LUX JÁNOS MÉRNÖK WIENBEN. A bejelentés napja 1906 október hó 8-ika. Elsőbbsége 1906 május hó 9-ike. Fémszálakkal biró elektromos izzólámpáknál, különösen a wolframlámpánál (melyeknek oeconomiája Hefrier-féle gyertyánként 1 Watt vagy még kevesebb és amelyeket magasabb feszültségek számára több szállal kell ellátnunk) némelykor elektrostatikus jelenségek lépnek föl. Kiderült ugyanis, hogy ezek a szálak síkjukból kitéríttetnek, különböző alakot vesznek föl, egymást gyakran keresztezik, sőt egyes esetekben, dacára annak, hogy kétkét szomszédos szálban az áram iránya éppen ellenkező és taszító hatású, összekuszálódnak. Megfigyelhetjük, hogy a szálak gyakran a 8-as alakját veszik föl úgy, hogy gyakran nem jelentéktelen hosszak kapcsoltatnak ki az áramkörből. Minden valószínűség szerint ilyenkor pyroelektromos jelenségekkel van dolgunk. Ezen 1703-ban először a turmalinen észlelt jelenség a kvarcnál is meg • lett állapítva és ezért az a fölfogás, hogy az égő fémlámpánál föllépő elektrostatikus jelenségeket a pyroelektromosságnak kell tulajdonítanunk, nem valószínűtlen. Minthogy a szálak magukban véve csaknem tömegnélküliek (egy szállal biró 110 voltos 40 gyertyafényerejű lámpának egy szála 0'03 mm.-nyi átmérővel és kbl. 0-002 g.-nyi súllyal bír), a statikus elektromosságnak csekély mértékű, esetleg csak múlékony föllépése elegendő arra, hogy a szálat egyensúlyi állapotából kihozza. A szál ilyképp igen könnyen kitereltetik síkjából és gyakran a szomszédos szállal érintkezik; ezáltal a szál egy része az áramkörből kikapcsolta tik, esetleg rövidre záratik ós a lámpa rövid idő alatt elpusztul. A jelen találmány tárgyát már most eljárás képezi a lámpa izzószálának akként való kezelésére, hogy ezen hátrányokat megszüntethetjük ; ezen eljárás abban áll, hogy a szálnak nem a szokásos lazán lefelé csüngő U-alakot adjuk, hanem hogy ezt vagy be- vagy kifelé hajlítjuk. Különösen a második foganatosítási mód vált be jól. Igaz, hogy a fémszálakat már az üvegkörtébe eszközölt beforrasztásuk előtt hozhatjuk a kívánt alakra; minthogy azonban . ezáltal az egy körben elrendezett több szálból álló, világító testnek átmérője növekedik, amiből megint a beforrasztás alkalmával állnak elő nehézségek, azért előnyös a szálakat csak a beforrasztás után, esetleg a
