44532. lajstromszámú szabadalom • Vasúti járművek csapágytokjaihoz való porgyűrű

való (11) oldalpofák és közöttük fekvő (12) kapcsolórész alkotnak. A két gyűrű­vég közelében alkalmas megerősítő szerke­zetek segélyével, pl. széles (14) megerő­sítő nyelvek közvetítéséivel egy-egy (15, 16) drót van megerősítve. E két drót egy­mással ellenkező irányban, és egymással párhuzamos, egymás mellett halad el. A drótok a gyűrűvégeknek a gyűrű fölfeszí­tése, illetőleg összehúzása alkalmával való mozgásának megfelelő görbülettel bírnak. A (15) drót végén, lyukkal bíró (17) ke­reszttuskóval van ellátva, melyen a (16) drót megy keresztül, A (16) drót végén szintén lyukkal feiró (18) kereszttuskót hord, melyen a (15) drót megy keresztül. Mindkét drót ezen kereszttuskők segélyé­vel, melyek közönséges fölhajlított fülek­kel is helyettesíthetők, egymással szem­közt mozog el, és pedig úgy, hogy a dró­tok és így a gyűrűvégek is mindig egy­mással és önmagukkal párhuzamosan mo­zognak. A két drót egyikén, pl. a (15) dróton, a két (17, 18) kereszttuskók közt nyomásra igénybe vett (3) csavarrúgó van elrendezve, mely szintén a drót segélyé­vel nyeri vezetését és támasztékát. A nyomórúgó elrendezése azonban nem föl­tétlenül szükséges, a rűgó alkalmazása in­kább csak azt kivánja jelezni, hogy ezen vezetőszerkezetek segélyével ugyanolyan könnyűséggel lehet nyomó, mint húzóru­gókat alkalmazni. Ha húzórugók nyernek alkalmazást, ezek a (17 és 18) vezetőle­mezeken kívül rendezendők el a vezetődró­tokon és úgy a gyűrűvégekkel, mint a ve­zetőlemezekkel is összekötendők. A 10. és 11. ábrákon látható kiviteli alaknál a baloldali (14) megerősítő lemez- J zel, bár szintén csak egy (15) vezetődrót van összekötve, azonban itt a jobboldali (14) megerősítő lemezből két (17 és (171) vezetődrót indul ki, melyek egymással pár­huzamosan haladnak. E két vezetődrótot, végén (19) lemez köti össze, mely közepén a (15) drót átbocsátására lyukkal bír. A (15) drót végén (20) lemezt hord, mely egy fölső és egy alsó lyukkal bír. E lyu­kakon a (17 és 171) drótok mennek ke­resztül. A (19 és 20) vezetőlemezek közt elrendezett rúgó ezen kiviteli példánál is nyomórúgő alakjában van kiképezve és a középen fekvő (15) vezetőrúdra van tolva. E vezetéknek ELZ 3/Z előnye, hogy a vezető­drótoknak egymáshoz képest való legcse­kélyebb elforgása is ki van zárva úgy, hogy a vezetés teljesen kényszermozgású. A (19), illetőleg a (20) vezető lemezek meghosszabbítása által, amint ez (21 és 22)-nél pontozott vonalakkal van jelezve, fogantyúkat létesíthetünk, melyek segé­lyével a gyűrű fölfeszítése könnyűséggel eszközölhető. Természetes, hogy a vezető részeknek nem kell okvetlenül körkeresztmietszetűek­nek lenniök úgy, hogy nem nevezendők azok csak úgy egyszerűen drótoknak, ha­nem tetszőleges keresztmetszettel bírhat­nak azok és a vezetőlemezeket, illetőleg füleket vagy teljesen, vagy csak részben vehetik körül; épp úgy a különböző gyűrű­végek vezetőrúdjai különbözően lehetnek alakítva úgy, hogy pl. az egyik körkereszt­metszetű, a másik pedig négyszögletes ke­resztmetszettel bír. Az eredmény kockáz­tciticlScl nélkül az is lehetséges, hogy az egyik vezetőrész keresztmetszetben körül­veszi a vezető lemezt, illetőleg a másik vezető rész fejét úgy, hogy az egyik ve­zetőrúd feje egy belül kibővített, például fecskefarkalakú horonyban csúszik és ve­zettetik. A fődolog az, hogy mindegyik gyűrűvéggel legalább egy vezetőrúd van összekötve, mely vezetőrudak a rajtuk lévő oldalnyulványok segélyével egymáson ve­zettetnek. SZAB AD AT,MI IGÉNYEK. 1. Vasúti járművekhez való, puha anyagi­ból készült fölmetszett, porgyűrű, mely­nek gyűrűvégei a metszési helyen csa­varrúgó és ezen keresztül dugott ve­zetőrúd segélyével húzatnak össze és vezettetnek egymáshoz képest, .azáltal jellemezve, hogy a rúd a másik gyűrű­végen nem rövid fülben, hanem hosszabb vezetékben vezettetik azon célból, hogy a gyűrűvégek oldalirányú vagy sugár­irányú kihajlása meggátoltassék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom