44505. lajstromszámú szabadalom • Gyújtóállítókulcs

élét az (m4) rúgó a (kl) horonnyal kap­csolatba hoziza. Ekkor az állítókulcs a gyújtóról való leesés ellen biztosítva vaq. Mikor a kulcsot a gyújtóra fölhúztuk, az (L) fogantyú segélyével az (x) nyíl (2. ábra) irányában annyira elforgatjuk, míg a gyújtó beállítva nincs. A kulcs forgatá­sánál az (M) retesz (ml) éle a (kl) ho­ronyban csúszik. A kulcs beállítása után az (m2) fogantyú segélyével a reteszt ,any­ayira eltoljuk az (L) fogantyú felé, hogy az (m2) fogantyú az (N) lemezben kiképe­zett (nl) üreg (n3) falába ütközzék. Ily módon az (fii 1) él a (kl) horonyból kikap­csolódik úgy, hogy most már akadály nél­kül lehúzhatjuk az állítókulcsot a gyújtó­ról. A 1 -írt állítókolcs a tői zsszabadalonib m ismertetett kulcsnál annyiban előnyösabb, hogy az ott a gyújtóelegykarikában a re­tesz részére kiképezett nyugasz elmarad. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 42326. sz. törzsszabadalomban vé­dett gyújtóállítókulcs egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kéz­zel kikapcsolható, bekapcsolt állapotán ban a kulcsnak a gyújtóról való leeme­lését meggátló (14) ' etesz akként van a kulcson elrendezve, hogy a gyújtó be­állításánál a gyújtó (kl) gyűrűhornyá­t>an csúszhatik. 2. Az 1. alatt védett gyújtóállítókulcs égy \ foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (M) retesz befogódzására szol­gáló (kl) gyűrűhornyot a gyújtó (k2) hézagának kiszélesítése képezi. (1 rajzlap melléklette .<

Next

/
Oldalképek
Tartalom