44500. lajstromszámú szabadalom • Leeső céltábla
brán) (3. ábra) van szilárdan megerősítve. A (b) nyílás körül egy (c) horony van kivésve (2. ábra), melyben a (d) kaucsuklemez szélei nyugosznak és abban négy odaszögezett, vagy odacsavart (e) léc (3. ábra) segélyével tartatnak fogva. A a (A) hátulsó fal belső oldalán a céltábla széle mentén, jól egymáshoz illeszkedő (a) fatécek vannak szögezve és ezen falécek, illetőleg ezek és a fal közt esetleg keletkező hézagok ragasszal (kitt) kenetnek ki. Az (A) falra pontosan illeszkedő (B) fal szélein, a léceken keresztülvert szögek segélyével szilárdan összeköttetik az (A) fallal úgy, hogy üreges alak áll elő. Az alak fölső végén egy lécdarab elhagyásával töltőnyílá«st képezünk, mely a (v) elzáró lappal (11. ábra) zárható el. A céltáblafalak belső oldalukon kátránynyal jól be vannak kenve, hogy a fafalak az agyagoldatból a vizet magukba ne szívhassák és ezáltal az alak töltése (tartalma) lehetőleg sokáig be ne száradjon. Az üreges céltábla alsó végével az (1) cölöpből' kinyúló (o) kampóra támaszkodik (7. ábra) egy (m) horog pedig a cölöpön fogva tartja, mely horog a kampójávái egy (jj rögzítő szalag (k) ferde lapjának nyílásába nyúlik, mely szalag a (B) falon van megerősítve. A cölöpön megerősített, elég erős (n) rúgó az alakot a cölöptől eltolni igyekszik, miáltal az alak rögzítése biztosítva van. Amint a 7. ábrán látható, az (m) horog megerősítése helyén, a (B) fal és az (1) cölöp közt kis hézag marad szabadon, melyben egy (f) rúgó mozoghat. E rúgó, végén rugalmas (s) fül gyanánt van összecsavarva és ezen fülön túl (g) szárban meghosszabbítva, mely a (B) falon van megerősítve. Az (f) rúgóra, majdnem közepén, egy, a céltáblafal (b) nyílásával azonos alakú kis (h) bádogtárcsa (5. ábra) úgy van ráforrasztva, hogy ez a rúgó megfeszítésekor, ami az (f) rúgó egyik szárának egy (i) záró pecekhez támaszkodása által történik, a (d) kaucsuklemezre szorosan ráfekszik. Az (f) rúgó e helyzetében a (h) bádogtárcsának a (b) nyílást takarnia kell, illetőleg a (d) kaucsuklemezre szorosan rá kell feküdnie. A 12. ábra egy részben eltakart, fekvő, a 6. ábra egy takaratlanul fekvő és a 10. I ábra egy előre futó alakot ábrázol. Ezek az önműködő leeső alakok úgy álló céltáblák gyanánt, a földbe bevert cölöj pökre erősíthetők, mint mozgó, vagy el! tűnő céltáblák gyanánt is szánokra, illetőleg forgó tengelyekre szögezhetők. A töltő folyadéknak oly sűrűnek kell lennie, hogy j a lécek közt esetleg lévő hézagokon, vagy repedéseken keresztül könnyen ki ne folyhasson, azonban egy széles tölcséren keresztül még könnyen berázható legyen az alak szűk nyílásába. Ha a töltésre zsíros, jó agyagot vízzel keverve választunk, az ! alakban esetleg lévő hézagok maguktól ( betömődnek és az eltalált alak leesése után I sem folyik ki az agyagoldat a lőcsatorná| kon keresztül, mivel a fa rögtön összehúzódik és a lőcsatornában lévő farostok, melyeken az agyag azonnal beszárad, a folyadék további kicsorgását meggátolják. A lövés után, az eltalált alakok, vagy találatok összeolvasása alkalmával a lövedékek által okozott lyukakat e célra készen tartandó kis kerek fadugókkal betömjük, i Ha elő is fordulna az az eset, hogy valamelyik alak nem volna kellőképen megtöltve, a szerkezet mégis jól fog működni, még akkor is, ha a lövedék véletlenül az alak üres részét érné. Az üres, de jól elzárt részben ugyanis a levegő a lövedék elől nem térhet oly gyorsan ki, miáltal pillanatnyi heves, valamennyi belső fölületre, tehát a folyadék fölületére is ható légnyomás keletkezik. Ezen, a folyadékra íölülről ható légnyomás teljesen elegendő, hogy a (d) kaucsuklemezt kifelé nyomja és ezáltal az (f) rúgót a (h) bádogtárcsa j közvetítésével az (i) záró pecektől éltávo' lítsa [a 6., 10. és 12. ábrákon az (f) rúgó i ezen helyzete pontozott vonalakkal van je' lezve]. Az (f) rúgó ekkor a cölöp és a céltábla közt szabadon maradt hézagban j fölugrik, az (m) horgot a (j) rögzítő sza| lagból kikapcsolja és a céltábla az (n)rúgó hatása folytán földől. I
