44490. lajstromszámú szabadalom • Porlasztott vízzel dolgozó ólomkamra a kénsavgyártás számára

ban használatos porlasztóknak nyílásai, melyeknek szükségképen igen kis átmérő j (leknek kell lenniök, könnye;] eltömődnek még akkor is, ha szűrt vizet használunk. Ily esetben a víz nagyon vékony vízsugár alakjában ömlik lefelé, mely hem alakul át gőzzé, hanem a kamra fenekére futva, a sav erejét csökkenti, minek következtében a sav bizonyos célokra alkalmatlanná válik, avagy fokozódik a besűrítés költsége, végül nitrogéntartalmú vegyületek keletkeznek, mértek a kamrák ólombélését megtámadják. E hátrányok elkerülésének eddigelé egyetlen módja abban állt, hogy a porlasztókra gondosan fölügyeltek, ami azonban nem bizonyult elégségesnek úgy, hogy sok üzemben a porlasztott víz használatát abbahagyva, a gőz alkalmazására tértek vissza. A találmány szerint már mosL ezeket a hátrányokat is beszüntethetjük, még pedig azáltal, hogy minden porlasztó alá egyegy, az egyik vagy másik okból szét nem porlasztott víz fölvételére elegendő nagy kiterjedésű tányért, tartályt, vagy megfelelően elrendezett rézsútos lemezeket alkalmazunk. Ezáltal elérjük azt, hogy a porlasztókból alá folyó víz nem keveredik a kamrában lévő savval és elkerüljük a porlasztók rossz működéséből származó összes hátrányokat. A mellékelt rajzban a találmány tárgya két foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra függélyes metszet; a 2. ábra az el nem porlasztott víz fölvételére szolgáló tartálynak egy másik foganatosítási alakját láttatja függélyes metszetben. Az (a) ólomkamrának (c) menyezetére az ólomból készült (d) ikúp van szerelve, mely fölső részében az (e) vízporlasztót hordja. Ezen kúp oly magassággal bír, mely elegendő, hogy az (e) porlasztóból kijutó víz, a (d) kúpban és az (a) kamrában való szétpermetezése közben, teljesen gőzzé alakuljon, mielőtt még a kamra fenekére jut. Az (a) ólomkamra ismert módon a (b) építménybe van beépítve. Ily kúpoknak vagy 'hengereknek már meglévő kamrákra való alkalmazása igen kis költséggel jár, mert nem szükséges a kamra építményét megnövelni, hanem elegendő ez utóbbinak födémében akkora nyílást létesíteni, hogy azon a kúpnak ezen födém fölé érő része átférjen; a kúpot a külső hatások ellen való megóvás céljából burkolattal is elláthatjuk. A részletezett elrendezéssel tehát jelentéktelen költséggel biztosíthatjuk a kamrák számára mindazon előnyöket, melyek a porlasztott víz i alkalmazásával járnak. A találmány tárgya ugyanily előnnyel alkalmazható újonnan építendő kamráknál is, amennyiben azok a leírt kúpok alkalmazása mellett a rendes magassággal bírhatnak, ami megkönnyíti a fölügyeletet, valamint a javításokat és ez,enkívülíígy^a kamráknak, mint a faépítménynek építési költségeiben nagy megtakarítást tesz lehetővé. Minden porlasztó alatt egy-egy (f) tányért, ill. tartályt (1. ábra), avagy megfelelően elrendezett, rézsútos (m) lemezeket alkalmazunk. Ezen (f) tányérokat vagy az (m) lemezeket a (g) alapzat segélyével a sav (h) színvonalánál magasabban rendezzük el és a tányérra vagy a lemezekre eső vizet és savat az (i) cső (1. ábra) vagy az (r) csatorna (2. ábra) segélyével a kamrából kifelé vezetjük. Az (f) tányér vagy az (m) ^emezek fölülete elegendő nagy arra, hogy a porlasztóból bármily okból leeső víz összegyűjtessék. Úgy az (f) tányér, ill. az, (m) lemezek, mint a (g) alapzat oly anyagból vannak készítve, melyet a. sav nem támad meg. A jelen találmány tárgya főleg a kö vetkező két momentum által tűnik ki: 1. A kis magasságú kamrákban is a víz szétporlasztására elegendő ^magasság áll rendelkezésre és ekként la víznek esése közben elegendő ideje van arra, hogy i& kamrában uralkodó hőmérséklet hatása alatt teljesen gőzzé alakuljon át. 2. A porlasztó eltömődése folytán vagy | más okból el nem porlasztott víz nem jutj hat a kamra fenekére, tehát nem kevered-I ihetik a savval.