44488. lajstromszámú szabadalom • Táblás gát

- 2 • -A közbenső támasztószerkezet áll egy tisztán nyomásra igénybevett dúcból 2. ábra (a), mely gömbcsuklóval van a táblához erősítve; e dúc rendeltetése, hogy a táblát víznyomással szemben a fenékhez kitámassza. A gömbcsuklós kapcsolás azért szükséges, hogy a dúcra csak annak hossztengelye irányában ható erő legyen átvihető. Természetesen minden más kapcsolás, mely az iménti követelményt kielégíti, szintén alkalmazható. E támasztószerkezet második alkatrésze egy tisztán húzásra igénybevett, s közönséges kötélből vagy láncból — szóval hajlékony anyagból készítendő feszítőszalag, a 2. ábrán (b)-vel jelölve, mely egyik végén a dúc végéhez, a másik végén pedig a tábla fölső széléhez van erősítve; rendeltetése, hogy segélyével a táblának a dúchoz viszonyított állását a függélyes síkban szabályozzuk. Támasztószerkezethez tartozik a fölállításnál használt, de a fölállítás után szerep nélkül való átlósrúd, a 2. ábrán (r)-el jelölve. Ezen rúd egyik végén spirálhoroggal belékapaszkodik a dúc alsó végén levő karikába, a másik vége pedig keresztül van dugva a tábla szabad végére erősített karikán. A rúdon a fölső vég közelében lyukak vannak, melyen pecket dugva keresztül, a rúd átlós hossza különböző nagyságúra beállítható. Az átlósrúd a közbenső tábláknál túlnyúlik a tábla karikáján, csupán az első táblánál ér a karikáig. A túlnyúló végre a fölállításnál van szükség. Célszerű a tábla fölső végére két karikát is fölerősíteni, melyekre szintén a felállításnál van szükség, a 2. ábrán (kl) és (k2)-vel van jelölve. Szerkezetileg lényeges dolog, hogy a dúc mely ponton támasztja meg a táblát, mert a tábla stabilitása túlnyomó részben ettől függ. A támasztási ponton két forgási tengely körül lép fel nyomaték, u. m. 1. vízszintes tengely körül, 2. függélyes tengely körül. A vízszintes tengely körüli nyomaték az által ellensúlyozható, hogy ml ^ ó o vesszük, 1. 2. ábrát, hol (m) a tábla magassága, ml pedig a támasztási pont magas-, sága a tábla alsó éle fölött. A függélyes tengely körüli nyomaték pedig ellensúlyozható azáltal, hogy 11 > 4—re Li vesszük, L. 2. ábrát, hol (1) a tábla szélessége, (11) pedig a támasztási pont távola a tábla szélétől. A táblának adandó ferdeséget úgy kell választani, hogy a tábla és a terep alkotta szög nagyobb legyen a súrlódási szögnél. Ugyanezen szempont veendő figyelembe a dúcnak fenékhez viszonyított hajlásának megállapításánál is, föltéve, hogy a dúc nem a fenék rögzített pontjához támaszkodik, mint a 6. ábra esetén hanem pusztán a terephez, mint az az 5. ábrán látható. Ez utóbbi esetben célszerű a dúc végére keresztgerendát alkalmazni (1. 5. ábra j-t) avégből, hogy a dúc nagyon a földbe ne nyomódjék. Ha egy dúc nem képes elegendő biztonsággal a táblát megtámasztani, vagy pedig kívánatos a táblákból adódó erőnek nagyobb fölületre való elosztása, akkor egy dúc helyett kettő alkalmazható (1. 7. ábrát al és a2). A két dúc fölső végükön csuklóval van egymáshoz kapcsolva és mindkettő a tábla ugyanazon pontján támaszt. A két dúchoz két feszítőszalag is tartozik, ezeknek a dúchoz és a táblához való megerősítésük ugyanaz, mint egy dúc esetén. A dúcok alsó végük közelében (1. 7. ábra n) kengyellel vannak egymáshoz erősítve, a kengyel két végén karika van, melyeken a dúcok átfűzhetők. A kengyelnek a dúchoz viszonyított állása a dúcon átdugott pecekkel rögzíthető. Az átlósrúd esen esetben a kengyel közepére erősített karikába akasztandó. Új ezen gátrendszernél: 1. a táblasorozat egyes tagjainak egymáshoz viszonyított állása és az egyes táblatagnak azon célból adott ferde víznyomás után hajlott állása, hogy ez által a táblának fenekén való megtámasztása mellőzhető legyen.