44466. lajstromszámú szabadalom • Kovácsológép

míg ugyanekkor á (h2) kalapács (s2) súly- pontja a kisebb (r) sugarú inaktiv pályán mozogva ennek alsó felét futotta be. Ennek megfelelően a nagyobb (R) sugarú pályán mozgó (hl) kalapács kinétikai energiája (HíX?) és ez nagyobb, mint a (h2) kalapácsé, mert (V) sebessége is az (R : r) viszonynak megfelelően nagyobb volt, mint a (h2) kalapácsé. Ebből az okból a (hl) kalapács eme félfordulat közben túlsúlyban volt és a (h2) kalapácsot arra kényszerítette, hogy a tok kerületére feküdjék és az egész félfordulat alatt a kisebb sugarú pályán mozogjon. A két kalapács megrajzolt állásánál megy végbe a helyzet változás. A nagyobb sugarú pályába esik az (a) üllő, melyen a kovácsolandó (o) tárgy fekszik. Amint ezt a (hl) kalapács éri, a kalapács az ütés következtében a forgása közben fölhalmozott "sn^ kinetikai energiáját elveszti a kom-Li presszió munka alakjában teljesen a kovácsolandó tárgynak adja át. A (hl) kalapács tehát ebben a pillanatban elvesztette munkakészletét. Ugyanebben a pillanatban azonban a (h2) kalapácsnak, mely a pálya alsó, kisebb (r) sugarú felén mozog, még mindig van ÍHüZ?} energiája, mikor a vele az (f) rúd vagy rúgó útján kapcsolt kalapács energiakészlete teljesen elfogyott. Ennek az a következménye, hogy a (h) kalapács nagyobb energiakészlet által a (hl) kalapácsot az aktiv pályából a tok felé húzza és maga megy át a nagyobb (R) sugarú aktiv pályába, amennyiben hirtelenül a pontozva jelzett állásába ugrik előre és a (hl) kalapácsot visszarántja úgy, hogy ez a kisebb (r) sugarú pályán kénytelen mozogni, ép úgy mint előbb a (h2) kalapács. A (hl) kalapács, — melyet tehát az ütés pillanatában a (h2) kalapács annyira visszarántott, hogy a tok kerületére feküdjék, — eme helyzetében simán és akadályoztatás nélkül halad el az üllő mellett. A további mozgásnál a (hl h2) kalapácsok a leírt mozgásokat ismétlik. Világos, hogy eme berendezésnél a tok kerületén előnyösen legalább is két kalapácsot alkalmazunk, de lehetne négy vagy tetszőleges páros számú kalapácsot is alkalmazni, bár két kalapács rendszerint elegendő fog lenni. A kalapács ebben az esetben mindig két annyi ütést végez mint fordulatot, hajtására szíjhajtás vagy közvetlenül kapcsolt elektromotor, gőzturbina stb. szolgálhat. Szerkezetileg a leírt berendezés módosítható oly képen, hogy merev vonórúd helyett húzó vagy nyomórúgót alkalmazunk, de ebben az esetben az (11 12) hajtórudak helyett szögemelőket kell alkalmazni, hogy a nyomórúgót közbe foghassuk. Rúgó alkalmazásával két föladatot oldunk meg: első sorban ép úgy, mint merev rúd által kapcsolatot létesítünk a két kalapács között, hogy az egyik a másikat befolyásolhassa, másodsorban pedig a gép nyugvásánál a rúgó mindkét kalapácsot a tok kerületéhez húzza úgy, hogy a két kalapács erre szorosan ráfekszik és le nem függhet. Hogy a kalapácsot üzembe hozzuk, az (a) üllőt forgathatóan vagy kilendíthetően alkalmazhatjuk úgy, hogy azt az első fordulatoknál a kalapács pályájából eltávolíthassuk. Ha már most a berendezés forgásnak indul, a két kalapácsot a forgássebesség növekedésénél a ezentrifugálerő egyenlő mértékben távolítja, a tokból úgy, mint valamely centrifugál szabályozó tömeget. A két kalapács egyenlő kitérése azonban soha sem vezethet a kívánt célhoz, ezért ezt az' állapotot, amint az az első fordulatok után föllépett, azonnal meg kell zavarni az üllő hirtelen bekapcsolásával, hogy az előbb leírt munkafolyamat megkezdődjék. Amint már most a kalapácsok egyike először az üllőbe ütközik és a benne levő bár még csekély mozgási energiáját az ütés következtében elveszti, a másik kalapács azonnal az aktiv pályaszakaszra jut és az elsőt az inaktiv szakaszra kényszeríti visszatérni. Evvel a következő fordulatok részére az erők váltakozó működése be van vezetve és a tok alsó és