44456. lajstromszámú szabadalom • Fogó, csőhézagok tömítéséhez

WP Megjelent 19U9. évi február üo 27-én. MAGY. SZABADALMI K1R. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 44456. szám. XVl/a. OSZTÁLY. Fogó csőhézagok tömítéséhez. BERGH SVANTE ARVID KERESKEDŐ STOCKHOLMBAN. A bejelentés napja 1908 junius hó 10-ike. Csővezetékek, különösen víz- és gázcsőr vezetékek hézagainak tömítése céljából az egymásba illesztett csővégek közeibe rendesen megömlesztett fémet, ólmot vagy más hasonló anyagot szokás önteni és ezután a hézagokat be szokás tömít eni. Hogy a beleöntött fémnek a csőközből való kifolyását megakadályozzák, a cső köré a hézagra lágy agyagot szokás tenni. Minthogy az agyag könnyen megreped és, különösen hideg időben, nem jelég képlékeny, inkább azbesztből vagy más alkalmas szövetből készült szalagot alkalmaznak, melyet a cső köré szorosan a külső csővégre helyeznek és ott valamely összefogó szerrel, mely az egymásra helyezett mindkét csővéget körül veszi, megfeszítik. A kötés eszközlésére, illetve a szalag kellő meghúzására alkalmas szerszámra van szükség, hogy a szalag elhelyezése kevés fogással biztosan és kényelmesen történhessék. Ilyen szerszám ezideig még nem volt alkalmazásban és jelen találmány tárgyát fogó alakjában készült ilyen szerszám képezi. A mellékelt rajzon az 1. ábrán a csövet és a cső köré szorosan helyezeti szalagot, a 2. és 3. ábrán a fogót két különböző oldalról tekintve tüntettük föl; a 4. ábrán a fogó jegyik foganatosítási alakja látható. A fogó, mely egykarú vagy kétkarú emelőkből állhat, az aránylag hosszú (1) szárakon az egyik oldal felé fordított (2) pofákkal vagy kiugrásokkal van ellátva, melyek belső fölületét legömbölyítjük és recézzük, hogy alkalmasak legyenek a szalagvégeknek azon a helyen való körülfogására, ahol azok egymás felé vannak hajlítva, amint ezt az 1. ábra mutatja. Ezen ábrán (3) a szalagot jelöli, az említett kiugrásokat pedig a pontozott vonalak, jelölik. A fogó egyik szárához, a (2) kiugrások ellenkező oldalán, a (4) emelőkar van erősítve, mely a másik szárat keresztezi és az (5) horonnyal van ellátva, melybe a másik szár (6) csapja átnyúlik. A horonynak az emelőkar forgó csapjához excentrikusan álló ívalakja van úgy, hogy a fogó az emelőkar visszaforgásánál összehúzódik. Ha a szalagvégeket a fogóval megragadjuk, amint azt az 1. ábra föltünteti, úgy a szalagot a meghúzásnál az emelőkar a cső köré feszíti és a csővégek annyira összeszorulnak, .hogy a cső végén csakis a kis (7) nyílás marad meg. A fém beöntése ezen nyíláson át történik. Az (5) horony úgy van méretezve, hogy az emelőkar a meghúzás után helyzetét magától meg-