44437. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás számos összeköttetés létesítésére központ nélküli vezetőrendszerek készülékei között

(1) állomás a (8) állomással, a 3. ábrában pedig a (12) állomás a (15) állomással van összekötve. A 2. ábrában föltüntetett vázlat mutatja, hogy miként kell a vezetékeket különbözőképpen kombinálni, hogy tizenöt különböző áramkört létesítsünk hat vonalvezetékkel; ezen ábra egyúttal föltünteti az egy-egy közös visszvezetékkel ellátott csoportokra való fölosztását és a (B) visszvezetéki átkapcsolok összeköttetéseinek elrendezését. A 4. ábra egy állomás nézete, mely állo-. más egy mikrofonból, egy telefonból, egy fölhívó kapcsolóból és egy, a helyi áramkört a kivánt vonalvezetékekkel összekötő, kapcsoló emeltyűk szerkezetéből áll. A mikrofon ezen ábrában el van hagyva. Az 5. ábra a készülék függélyes metszete. A következőkben már most az (1, 2, 3) vonalvezetéknek főleg mint kivezetők, a (4 5, 6) vonalvezetékek pedig főleg mint viasz vezetők vannak kontemplálva, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy bizonyos, a 2. ábrában föltüntetett esetekben ne lehetne a kivezetőket visszvezetékeknek fölhasználni és fordítva. Általában mindazon vezetékek, melyek az (A) átkapcsolókkal vannak összekötve, kivezetőknek és azok, melyek (B) átkapcsolóval vannak összekötve, visszvezetőknek vannak föltételezve. «Helyi áramkör» elnevezés alatt az illető állomásnak azon saját áramköre értendő, melybe a mikrofon és az indukciós cséve van iktatva. Mindegyik állomás a kivezetők kontactusaival biró (A) átkapcsolóval van ellátva, melynek (a) kontaktuskarja a helyi áramkörrel van összekötve és melynek kontaktusai a hivandó állomásokhoz menő kivezetőkkel állnak összeköttetésben. Egy másik (B) kapcsoló szerkezet, mely több kontaktussal és a (b) kontaktuskarral bír, le hetővé teszi, hogy a helyi áramkört a kiválasztott áramkörnek visszvezetékével állandó összeköttetésben tartja. Az (a) és (b) kapcsolókarok a körben elrendezett kontaktusok fölött mozognak mely célból az (a) kapcsolókar az (e) ürös csapon (5. ábra), a (b) kapcsolókar pedig az (f) csapon forgatható. Az (e) csap körül elrendezett (d) spirálrugó (5. ábra) az (a) kapcsolókarnak a nyugalmi kontaktusra való visszamenesztésére szolgál. Hasonló módon a (b) kapcsolókar a (d') spirálrugó által menesztetik vissza a végállásába. A nyugalmi helyzetben mindkét kapcsolókar a (35—35) határolóhoz (1. ábra) támaszkodik. Az (e) csapra (5. ábra) a (g) záró kerék, az (f) csapra pedig az (i) záró kerék van erősítve; a két záró kerék az (n, nn) kilincsekkel működik együtt, melyek a kapcsoló karokat a rugók hatása ellenében a kiválasztott kontaktusokon tartják. A kilincsek azonban rögtön kikapcsoltatnak, mihelyt a (p) telefont (4. ábra) fölakasztjuk. Ezen célra az (s) kar (5. ábra) szolgál, mely a kapcsoló horoggal van összekötve és mely egy lengő emeltyűt működtet, mely a kilincseket kikapcsolja a záró kerekekből, mire a kapcsolókarok nyugalmi állásukba menesztetnek vissza. Minthogy a (4, 5, 6) vonalvezetők mindegyike a három (1., 2., 3) kivezetek számára közös visszvezető gyanánt alkalmaztatik, kilenc különböző áramkört létesíthetünk. Ezen áramkörök számát a sodronyok számának növelése nélkül azáltal nagyobbíthatjuk, hogy a kivezetéknek két vonalát más kivezető sodronyokkal helyes kombinációban visszvezeték gyanánt alkalmazzuk. így pl. a (3) vezetéket a kivezeték gyanánt alkalmazott (1), ill. (2) vezeték számára visszvezeték gyanánt, vagy pedig az (1) vezetéket, mint kivezetéket, a (2) vezetéket pedig mint visszvezetéket használjuk. Hasonló módon három további áramkört kapunk a (4, 5, 6) vezetékek kombinációja által. Ezen kapcsolás a 2. ábrában van föltüntetve. Ezen rendszert még tovább is kiterjeszthetjük azáltal, hogy mindegyik oldalhoz több vezetéket adunk: így pl. tíz kivezetőből és tíz visszvezetőből, tehát összesen húsz sodronyból álló hálózat