44400. lajstromszámú szabadalom • Lánchajtású számológép
dánál az (a) és (b) tárcsák a láncokkal csak utóbbiaknak működtetésekor kapcsoltatnak. Az 1—5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál az (a) számolótárcsák ismert módon a gép oldalfalaiban szilárdan, de foroghatón ágyazott közös (al) tengelyen ülnek, míg a (b) tárcsák közös (bl) tengelye két végével az (f) emelőkön nyugszik, melyek a gép külön (g, g) falaiban foroghatón vannak ágyazva; az (f) emelők a géptok elejéig nyúlnak s ott az (fl) harántléccel vannak összekötve. Ezen harántléc közepén van elrendezve a gép mellső falán keresztül érő (f2) nyomógomb, melynek segélyével a két (f) emelőt egyszerre lehet mozgatni. Az (f) emelők vagy az (fl) léc az (f3) rúgó hatása alatt áll, mely az emelőket normális ' helyzetükben (1., 3. ábra) tartja úgy, hogy a (b) tárcsák a (d) láncokkal kapcsolva vannak. A (b) tárcsákat a (b3) mutatónyílással ellátott (b3) sisak födi, mely villa alakú (b4) toldataival az (f) emelőkre van erősítve, tehát azok mozgását követi. A (b) tárcsák mindenkori helyzetének biztosítására mindegyik mögött egy-egy, célszerűen csapon forgó és rúgó (hl) hatása alatt álló kétkarú emelő van elrendezve, melyeknek egyik karja (b2) a (hl) rúgó nyomása folytán az előtte lévő (b) tárcsa egy foga elé fekszik s zárókilincs gyanánt működik, míg másik (h3) karja szabad. Az (f2) nyomógomb működtetésekor a (bl) tárcsatengely megemelése folytán az összes (h3) karok a gép oldalfalaiban ágyazott (h4) ütközőbe ütköznek s ezáltal a (h2) karokat a rugók hatása ellenére kilengetik úgy, hogy az addig rögzített fogak kiszabadulnak. A (b) tárcsák egyik oldala ki van mélyítve s a mélyítésben az (i) spirálrúgó fekszik, mely egyrészt a tárcsához, másrészt a (bl) tengelyhez lévén erősítve, valahányszor áz! illető tárcsa menesztetik, megfeszül s feszült állapotban rögzíttetik a (b) tárcsába fogó megfelelő (d) lánc által; ha az (f) emelő az (f2) gomb segélyével megemeltetik, a (b) tárcsák a (d) láncokból kikap* esolódnak s az"(i) rugók a tárcsákat kiindulási, vagyis zérushelyzetükbe viszik vissza. Hogy az (a) számolótárcsáknak a (d) láncokkal való kapcsolásakor a (b) tárcsák és a láncok közötti kapcsolás ne oldódjék, a hosszú (e) nyomóemelők alkalmas helyen (e2) mélyedéssel bírnak, melyekben a gép egész szélességén végig terjedő és a tok oldalfalaiban ágyazott, kissé kiemelkedő (e3) léc lazán fekszik és a láncokat kissé fölfelé vezeti úgy, hogy a láncok mozgatásakor azoknak kapcsolása a (b) tárcsákkal nem oldatik. A 8—10. ábrákban feltüntetett foganatosítási alaknál a (b) tárcsák az (a) tárcsákkal azonos szerkezetűek s (bl) tengelyük épen úgy van a tok oldalfalaiban ágyazva, mint az (al) tengely. Ezen berendezésnél a (b) tárcsák az előbb leírt szerkezettől eltérőn nincsenek állandó kapcsolatban a láncokkal, hanem épen úgy kapcsoltatnak be és ki a láncok mozgatásakor, mint az (a) tárcsák. Ezen célból az (e) nyomóemelőben az (a) tárcsák alatt elrendezett (el) kapcsolóemelőn kívül a (b) tárcsák alatt is vannak (e2) kapcsolóemelők elrendezve, még pedig a lajtosén kiképzett oldallal bíró (e3) mélyedésekben. Ezen kapcsolóemelők nyugalmi helyzetükben a számolóműves számológépeknél ismeretes módon alsó lapjukon elrendezett (t) lapjaikkal az (e3) kimetszések (tl) falai előtt fekszenek. Ha a megfelelő (d) lánc mozgattatik, akkor az (e) emelő a (tl) lejtőkkel ismert módon eltolódik, miáltal az (el, e2) emelők megemeltetnek úgy, hogy hátuk a (d) láncokat fölemeli, azok tehát a megfelelő (a) és (b) tárcsákkal kapcsolódnak s azokat a lánc elmozgásához képest menesztik. A (b) tárcsák ezen foganatosítási alaknál az (a) tárcsákkal azonosan tetszés szerinti ismert módon vezettetnek vissza a zérus-helyzetbe. Mint már a bevezetésben említve volt, a tizes-átvitel és a tárcsáknak zérus-helyzetbe való visszavezetése ismert módon azáltal eszközöltetik, hogy mindegyik tárcsa egyik oldalában egy (1) fogaskerék, másik oldalán pedig egy (m), ill. (n) átvivő- és zérusbeállító-emelő van elrendezve, mely utóbbiak
