44392. lajstromszámú szabadalom • Célzó távcső kézi lőfegyverek számára

2. ábra a távcsővel ellátott kézi lőfegyver oldalnézete, a 3. ábra a műszernek sötét kör által kö­rülvett kilépőpupilláját élőiről nézve mutatja. Az (a) és a (b) műszer két szakaszát je­löli. Az (aj rész a távcső (c) megfordító­rendszerét és ezenkívül annak (d) tárgy­lencséjét, míg a (b) rész az (e)'szemlencsét tartja. Az (a) csőrész egyik végét a (d) tárgylencse és másik végét a (c) megfordító­rendszernek a tárgylencsétől eltolt lencséje zárja el. A (b) csőrész egyik végét az (e) szemlencse és másik végét a párhuzamos oldalfölületekkel bíró (f) üveglemez zárja el. Az (a) csőrész (g) lábakkal (2. ábra) van ellátva, míg a (b) csőrész (li) lábbal bír. Az (a) csőrósznek a szemlencserész felé fordított vége peremszerű (i) résszel van ellátva, melynek az (e) szemlencse által előállított képe a (k) kilépőpupillát az (1) gyűrűalakú fölület alakjában körülveszi. A távcsőnek a fegyverrel való összekö­tését föltüntető 2. ábrán a távcsőrészek ugyanazon betűkkel vannak megjelölve, mint az 1. ábrán (m) a fegyvert jelöli. A 2. ábrából látható, hogy az (n) zárótuskó fö­lött az egyes távcsőszakaszok között hézag marad szabadon, úgy, hogy a célzótávcsövet a fegyverhez tétszésszerinti közelségbe hoz­hatjuk és hogy a két (a, b) távcsőrész kö­zött levő hézagon át ennek dacára is egy töltényt vezethetünk be a csőbe, illetve tölténytárt helyezhetünk a tártartóba, föl­téve, hogy a távcsőrészek a fegyver kellő helyein vannak elhelyezve. A találmányra nézve csupán a célzótáv­csőnek különálló részekre való oly szét­bontása lényeges, hogy a fegyverre való szerelésnél a szemlencse- és a tárgylencse­rész között hézag marad. Azonban lényeg­telen, hogy a célzó távcső fölosztását még tovább folytatjuk-e, amennyiben például a megforditórendszert és a tárgylencsét is különálló távcsőrészekben rendezzük el. E mellett mindig föltétel, hogy a tárgy­lencse és az irányzójel (eltekintve a szál­kereszttől) helytállóan legyen a fegyverre szerelve, míg a többi távcsőrészek változ­tathatatlan helyzete kisebb jelentőségű. Ha a tárgylencse és a látónyílás között prizmamegfordító rendszert helyezünk el, akkor ennek a két előbbi távcsőrészhez és a csőhöz képest változtathatatlanul kell el­rendezve lennie. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Célzó távcső kézi lőfegyverek számára, jellemezve azáltal,hogy egyrészt a szem­lencse egy megfordítórendszerrel együtt és másrészt a tárgylencse egymástól különálló távcsőrészekbe van szerelve. 2. Az 1. igénypont szerinti célzótávcső ki­viteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az egymástól különálló távcsőrészek oly cső­darabok alakjával bírnak, melyek két végét a bennük szerelt lencsék vagy párhuzamos fölületekkel bíró lemezek zárják el, azon célból, hogy a csődarabok belsejének porral való ellépését meg­akadályozzuk és a könnyű tisztítást le­hetővé tegyük. 3. Az 1. igénypont szerinti célzótávcső ki­viteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a szemlencsétől különválasztott távcső­rész egy, a csőtestből kiálló perém­szerű résszel van ellátva, melynek képe a távcső használatánál egy, a kílépő­pupillát körülvevő sötét zónát ad, mely a szemet vakítás ellen védi. 4. Az 1—3. igénypontokban jellemzett célzótávcsőnek kézi lőfegyvereken való elrendezése, jellemezve azáltal, hogy a tárgylencsét (és esetleg a megfordító­rendszert tartó távcsőrész és a szem­lencserész között a fegyver záróteste, illetve tölténytártartója fölött, a távcső fénytani tengelyének irányában szabad tér marad. (1 rajzlap mellóklettel.i Pallas részvény társaság nyomdája Budapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom