44378. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vastagfalú, rövid üreges fémtömböknek vékonyfalú, hosszú csövekké való kihengerlésére

- 2 tővé tegyülc, azt bármily alakú szerszámmá kiképezve képzeljük. így pl. 2. ábrán föltüntetett (A, B) kúpos korongokba a bordák egymást közvetlenül érintő, zárt, koncentrikus gyűrűk alakjában vannak beesztergálva. A korongok kúpossága úgy van megválasztva, hogy a tömb köpenyfölülete a korongok köpenyén tisztán legördül. A ko ron'gok mozgása egyenlő nagy, de ellentétes irányú; a tömb, mely a nyílirányban (2. ábra) lassan előretolatik, a korongokkal való érintkezés folytán tengelye körül forog. Munka közben a bordák a forgó munkadarab keletkező kúpfölületén csekély mélységű hullámos (b) mélyedéseket és kétkét borda között csekély magasságú (c) domborulatokat létesítenek (1. ábra). A mélyedések az anyag nyúlását eredményezik. A bordák hatása, minthogy alakjuk és nagyságuk a mindenkor megmunkálás alatt álló munkadarabrész falvastagságához van alkalmazva, a munkadarab belső faláig terjed (lásd az 1. ábrán pontozva rajzolt anyagszálakat). Az egyik rendszerfél bordái által létesített (c) húllámhátak fél fordulat után a másik rendszerfél bordáira találnak úgy, hogy ismét kinyújtatnak (az 1. ábrán eredményvonallal föltüntetve). Ezenkívül az utóbbi bordák a (c) domborulatok kinyújtása után az anyagba tovább is bemélyednek, ami által ismét mélyedések és hullámhátak keletkeznek. Ezek a munkadarab további félfordulata után az első rendszerfél bordái által ismét kinyújtatnak stb. A munkadarab minden félfordulata, azaz a munkadarab kerületén levő minden helynek az illető rendszerrésszel való újabb találkozása ugyanazt a folyamatot mutatja, mint az anyagnak kalapáccsal való nyújtása, mimellett a tömbnek hosszirányban való eltolása a kalapácsütéseknek egymáshoz képest való eltolásának felel meg. A munkadarab tehát az anyagnak hul. lámszerű, egyenletes és úgy belül, mint kívül egyidejűleg történő továbbítása által szakadatlan folyamatban, tengelyirányban lassanként kinyújtatik. Az anyag előreáramlása a munkadarabnak a bordarendszert elhagyó heljén ter-mészetesen összehasonlithatlanúl nagyobb, mint az ellenkező végén, mert azonos nagyságú anyagtömegek különböző nagyságú keresztmetszeteken mennek át. Rövid munkadarabból tehát hosszú cső keletkezik. Az előreáramlás a forgással együtt a megmunkálás alatt levő minden helyre nézve más ós más emelkedési szöget eredményez. Hogy az anyagnak a bordákhoz keresztben való csúszását elkerüljük, a bordákat a munkadarab kerületén oly emelkedési szögben vezetjük, mely az anyagnak az illető helyen való emelkedési szögének megfelel. A 2. ábrán föltüntetett példánál ez a cél a forgási tengelyek párhuzamos eltolása által egyszerűen elérhető. Az egyik tengelyt a munkadarab tengelyétől számítás által megállapított távolságban az egyik oldalon, a másik tengelyt pedig a másik oldalon kell vezetni, mely távolság a munkadarab, illetve a rendszerrészek forgási érteiménen megfelel. Az egyes bordák különböző nagysága és alakja, melynek következtében a falvastagság teljes méretére hatnak, lehetővé teszi, hogy az anyag kívül és belül egyidejűleg egyenletesen és hossztengely irányában kinyújtassék, azaz, hogy az anyagnak csak keresztmetszete csökkentessék, anélkül, hogy a* szomszédos szálak egymáshoz képest hosszirányban eltolatnának. A munkadarab tehát kizárólag nyugodt, egyenletes nyomás által kívül és belül egyidejűleg, a szálak elcsavarása, megtörése vagy szakadása nélkül csakis hosszirányban kikovácsoltatik. Ezáltal meg van adva annak a lehetősége is, hogy még egyáltalán nem vagy csak kis mértékben tömörített anyagból kész árút állítsunk elő, ami költségcsökkentést jelent. A tövis, melynek vastagsága a munkadarab furatának vastagságánál valamivel kisebb, teljes hosszában sima és a készülő csővel együtt előrehalad. Az (a) simító borda hatása folytán a cső a bordarendszer elhagyása előtt kissé kibővül úgy, hogy a tövis nehézség nélkül eltávolítható.