44319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás litografikus kövek vagy hengerek összeragasztására

Megjelent 1909. évi február hó 10-én,

. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 44B19. szám. IX/c. OSZTÁLY. Eljárás litografikus kövek vagy hengerek összeragasztására. CHARLOTTENBTJRGER FARBWERKE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG CHARLOTTENBURGBAN. A bejelentés napja 1908 január hó 25-ike. Az eddig használatos, ragasztás által előállított köveknek vagy hengereknek gyakran az a hibájuk, hogy a ragaszhézag fekete vagy sötét festék alkalmazásánál nem mindég alkalmas a nyomás céljaira, mert részben a fölhasznált ragasztóanyag minősége, részben az alkalmazott ragasztóeljárás, részben pedig a kövek különböző szerkezete következtében vagy egyáltalában nem vesz föl festéket vagy pedig akkor is fölvesz, amikor nem kellene, ami mindkét esetben zavarólag hat. A találmánybeli eljárás ezen hátrányt olykép szünteti meg, hogy egyrészt a ragaszhézag a lehető legsimábban képeztetik ki, másrészt pedig a hézagban levő és nyomófölületre jutó ragasztóanyag a maga részéről ép oly alkalmasa nyomás céljaira, mint a természetes litografikus kő. A találmánybeli eljárás kivitelére szolgáló ragasz kb. 40—60 rész égetett magnezitből, 20—65 rész porrátört solenhofeni kőből, 15—40 rész 25°/o-os klórmagnéziumból és 3—30 rész rendkívül finoman elosztott fémből (pl. vasból) áll. A fémpor szilárdabb kötés elérése céljából adatik a tömeghez. Az eljárás abban áll, hogy a köveket előzetesen jól megmunkáljuk és a ragasztási helyen egész sima fölületekkel látjuk el, azután a köveket 30° C. hőmérsékű száraz meleg térbe hozzuk és teljes átmelegítéB által tökéletesen kiszárítjuk, erre a ragasztási fölületeket a ragasszal bekenjük és a köveket mindaddig egymáshoz dörzsöljük, míg a két kő közötti levegő eltávozása után a ragasznak a kőfölületekkel való kötése hirtelen be nem következik. A ragasz megszáradása után a kő nyomásra kész. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás litografikus kövek vagy hengerek összeragasztására, azáltal jellemezve, hogy a teljesen átmelegített és kiszárított köveket előzetesen simára megmunkált ragasztási fölületükön 40—90 rész égetett magnezitből, 20—65 rész porrátört solenhofeni kőből, 15— 40 rész klórmagnéziumból és 3 — 30 rész legfinomabban elosztott fémből (vasból) álló ragasszal kenjük be és ezzel együtt azokat azután mindaddig egymáshoz dörzsöljük, míg csak közvetlenül a levegő eltávozása után a ragasznak a fölületekkel való kötése bekövetkezik. -•U...AÍ ftÉazvÉNYTÁR8A8ÁQ NYOMDÁJA BUDAPESTEK